2020. augusztus 27., csütörtök

MI A TERV?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2020.08.27.


...mégis mi a terv? Hiszen a 3 hónapos munkanélküli segély – ami nem valódi segély, hiszen azt mi magunk fizettük be adó formájában korábban –, és amit ráadásul álláskeresési járadéknak kell hivatalosan nevezni, az égvilágon semmire sem elegendő. Arról nem is beszélve, hogy már a papírok beszerzése is egy dühítően hosszú folyamat révén lehetséges. A magyar bürokrácia már-már világhírű – noha a spanyol sem sokkal jobb –, azt csak pluszként hozzátéve, hogy ritka az olyan ország, ahol az alkalmazott úgy viselkedik, mintha ő tenne szívességet azzal, hogy a munkáját végezve elintézi a szükséges papírmunkát.

Aki tehát a járvány alatt elveszítette a munkáját – itt több százezer emberről beszélhetünk –, az kénytelen szembenézni azzal, hogy könnyen lehet, hogy hónapokig nem fog kapni egyetlen fillért sem az államtól. Ha szerencséje van, 3 hónapig kap egy kis segélyt, majd ezt követően a nevetségesnek mondható kicsit több, mint 22 ezer forintos szociális támogatást, aztán oldja meg a problémáját saját magának, ahogy tudja. A kormány az adófizetők pénzéből nem a most bajba került embereket segítette ki, esetleg a kisvállalkozókat, akiknek egy már felépített vállalkozásuk volt, hanem azokat, akiknek sokszor semmiféle segítségre nem volt szükségük. Milliárdos üzletembereket, oligarchákat és mindenféle családtagokat, akik ugyan lehet, hogy létrehoznak pár száz munkahelyet azáltal, hogy építkezni kezdenek, de ezek nem lesznek ott örökké.

Időtálló, hozzáadott értéket produkáló munkahelyek teremtésére lenne szükség. Arra, hogy ne a gazdagokat segítsék ki, hanem azokat, akik valóban rászorulnak a segítségre, hiszen annak hiányában akár utcára is kerülhetnek. Ez nem szocialista elgondolás, hanem véleményem szerint az egyetlen logikus megoldás. Mégis hogyan segítjük a bajbajutottakat azzal, ha a közpénzből már most is milliárdos Tiborczot, esetleg Mészárost további milliárdokhoz juttatjuk? Mitől lesz jobb Mari néninek Karancslapujtőn, aki eddig a helyi boltban volt eladó, hogy a milliárdos vállalkozókat tovább gazdagítják? A járvány nyilvánvalóan a nagyobb cégeket is veszélybe sodorta, akiknek ugyanúgy járna a segítség, de akik valódi gondba kerültek – a hajléktalanság réme sem kizárható –, azok bizony az egyszerű munkavállalók, akiknek nem volt egy forint megtakarításuk sem, mert a bérükből, fizetésükből nem tudtak félretenni.

Ha lenne esze a kormánynak, egy olyan gazdasági tervvel állna elő, amely egyöntetűen kisegíti a valódi bajba került nagyobb cégeket, valamint a kis- és középvállalkozók mellett a magánvállalkozókat is, hiszen nélkülük ez az ország súlyos problémák elé néz. Végül is elsősorban a keményen dolgozó kisember adójából él meg Kövér és Szijjártó meg az egész brancs, ezt nem kellene elfelejteni. Nyilván ez nem hozza lázba a nemzeti kormányt, hiszen előbb segítenek a határon túl élő nemzettársainknak vagy az egyházaknak, mint a saját adófizető polgáraiknak. Valahogy majd csak lesz, gondolhatja Orbán, hiszen valahogy mindig van. Ez az elgondolás egészen addig helyes is, ameddig nem köszönt be egy esetleges második hullám is, amely padlóra kényszeríti azt a gazdaságot, amely már most is igen komoly gondokkal küzd. Nem baj, Orbán végre imádkozhat azért, hogy ez ne következzen be.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.