2020. augusztus 5., szerda

SZABAD SZEMMEL: AZ EU GYENGESÉGÉRE IS RÁVILÁGÍT A FÜGGETLEN MAGYAR MÉDIA HALÁLA - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.08.05.



A független magyar média halála az EU gyengeségére világít rá, mert az unióban nincs meg a politikai akarat, no meg az eszközök is hiányoznak, hogy hatékonyan fellépjen a tagországokban a sajtó sokszínűségéért. Így nem sok kilátásra van arra, hogy sikerre vezessen az, amit a magyar ellenzék javasol, hogy ti. a versenyjog alapján állítsák helyre az eltorzult viszonyokat a magyar médiapiacon. Ezt Vera Jourová, a Bizottság alelnöke be is vallotta. Arról nem beszélve, hogy Brüsszel nem szívesen üti bele az orrát az ilyen dolgokba. Úgy gondolja, hogy ezeket a kérdéseket át kell engedni a tagállamoknak.

Az összeállítás közbevetőleg megjegyzi, hogy az állam- és kormányfők pár hete Brüsszelben megpróbálták összekötni az uniós szubvenciókat és jogállami feltételeket, de az eredmény politikai zagyvaság lett.

A KESMA persze valóban uralja a magyar sajtót, ám az uniós versenyjogi szabályozás nemigen tud mit tenni akkor, ha politikai megfontolások állnak az orgánumok ilyen fokú összevonása mögött. Egy brüsszeli szóvivő szerint a tagoknak kell érvényt szerezniük a médiapluralizmusnak. Csakhogy Magyarországon éppen az állami hirdetések igen lényegesen befolyásolták az erőviszonyokat.

Az unió már több éve képtelen bármit is mondani a központi szubvenciók miatt benyújtott magyar panaszok ügyében, és ez csak gerjeszti a kormányellenes oldal zavarodottságát. Jávor Benedek, aki az Európai Parlament képviselője volt az előző ciklusban, és aki ott van mindkét beadvány mögött, úgy véli, hogy az EU pont azért nem képes lezárni egyik eljárást sem, mert érzékeli, hogy itt bizony probléma van. Ám ahhoz már nincs mersze, hogy szemtől szembe vállalja a viszályt.

Süddeutsche Zeitung

Nyomás alá helyezi Magyarországot és Lengyelországot, hogy a francia kormány a jogállamisághoz kívánja kötni az uniós alapok kifizetését. Mint emlékezetes, pár napja Clément Beaune, az új francia Európa-miniszter a Financial Times-ban követelt ez ügyben szabályokat, illetve szankciókat. Úgyhogy a vita a nyári szabadságolások alatt is megy keményen tovább, noha az állam- és kormányfők legutóbb eléggé homályos megfogalmazást hagytak jóvá. De hogy végül is milyenek lesznek a jogállami kritériumok, az függ attól, mire jut a Bizottság ősszel az EP-vel folytatandó egyeztetéseken, illetve emellett nyomást kell gyakorolni az olyan, egyre tekintélyelvűbb kormányokra, mint a magyar és a lengyel.

Párizs pontosan ezt csinálja. Az említett új miniszter nem akárki: Emmanuel Macron szoros bizalmasa, aki a legutóbbi csúcsot az elnök tanácsadójaként ülte végig, mielőtt elfoglalta új posztját. A franciák főleg a hollandokat és a skandinávokat tekintik szövetségesnek. Beaune vissza akarja tartani az anyagi támogatásokat, ha valamely ország megszegi a demokratikus normákat. Mert mint mondta, ha kétség merül fel a polgárokban, hogy az EU nem védi meg a saját értékeit, akkor az emberek elveszthetik az unióba vetett hitüket. Az illetékes német külügyi államminiszter szintén a jogállamiság védelmét tartja a soros német elnökség egyik legfőbb céljának.

Hogy következményei vannak a határon túl is, ha egy kormány aláássa a demokratikus játékszabályokat, az kiderült pár napja Amszterdamban, ahol az egyik kerületi bíróság megtagadta egy feltételezett drogkereskedő kiadását Lengyelországnak, mondván, hogy ott kétséges az igazságszolgáltatás autonómiája. Úgyhogy Hollandia most az Európai Bíróságtól kér állásfoglalást: végre szabad-e még hajtani a többi tagállamban a lengyelek által kiállított nemzetközi letartóztatási parancsokat.

Ursula von der Leyen szemére vetik, hogy túl gyáván reagál Budapest és Varsó lépéseire. Ám a Bizottság a múlt hónap végén megmutatta, hogy nem teljesen tehetetlen: megtagadta a testvérvárosi támogatást hat lengyel településtől, miután azok LMBT-mentes övezetnek nyilvánították magukat. 5 és 25 ezer euró közti összegekről volt szó, de Brüsszel hangsúlyozta, hogy a kisebbségekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés ellentétes az EU értékeivel, illetve az alapjogokkal. Sokan remélik Európában, hogy további tettek következnek a nyári szünet után.

Washington Post

A koronavírus következményei hosszabb távon lerombolhatják a demokráciát – írja a Michigani Állami Egyetem két politológia tanársegédje. A vendégkommentárban Cristina Bodea és Christian Houle ott látja a fő gondot, hogy a fokozódó gazdasági egyenlőtlenségek folytán meggyengülhet a jogállam támogatottsága. A magyar, az izraeli, az indiai, a fülöp-szigeteki és a brazil vezetés egyébként is arra használta ki a járványt, hogy központosítsa hatalmát és korlátozza a szabadságjogokat. Ha pedig ezt megfejeli, hogy egyre nagyobb rétegek szegényednek el, az növelheti a tekintélyelvű rendszerek elfogadottságát.

Márpedig úgy néz ki, hogy a fertőzés nyomán jelentkező gazdasági válság miatt még tovább nyílik az olló a legtehetősebbek, illetve a súlyos helyzetben lévők között. Utóbbiak munkája ugyanis többnyire olyan, hogy nem lehet otthonról végezni és ők különben sincsenek alkupozícióban. Azon kívül nem számíthatnak hatékony állami segítségre, szemben a nagy cégekkel és bankokkal. Ugyanakkor a felmérések azt igazolják, hogy az anyagi viszonyok éles eltérése, valamint egyes rétegek elsüllyedése gyakran összefüggésben van a demokrácia visszaszorulásával, illetve bukásával.

Utóbbira példa a populista Orbán, illetve a lengyel elnök, akik elitellenes retorikát nyomatnak. Az ilyen vezetők közvetlenül függnek a néptől, hogy megszerezzék, majd megerősítsék a hatalmat, utóbbi a játékszabályok módosításával történik. Ha azután gyengülnek a demokrácia állásai, az arra ösztökélheti a szavazókat, hogy olyan jelölteket válasszanak, akik nem igazán pártolják a jogállamot.

A gazdasági nehézségek ott is betehetnek a demokráciának, hogy táplálják a politikai bizonytalanságot. A nagy tüntetések tekintélyelvű válaszokat eredményezhetnek, lásd hogy Trump szövetségi erőket vezényelt ki több nagyvárosba is. Az elemzés azzal zárul, hogy foglalkozni kell az egyenlőtlenségek enyhítésével, pl. úgy, hogy könnyíteni kell a hozzájutást az oktatáshoz, illetve a progresszív adóztatást kell érvényesíteni, már ha meg akarjuk őrizni a demokráciát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.