Szerző: ÉS
2020.10.09.
Múlt hétfőn valamiért érdekelt, mi a kormánypropaganda legújabb csatakiáltása, belenéztem az mno.hu-ba, és kiderült, hogy az új harci ellenség nem más, mint Věra Jourová, az Európai Bizottság cseh alelnöke, de annyira, hogy Varga Judit már lemondásra is felszólította. A cikk dühének fő tárgya egyébként nem is az volt, ami kormányunkat a legjobban sértette – Jourová „beteg demokráciának” nevezte Magyarországot –, hanem hogy a liberális politikus „láthatóan nincs tisztában a magyar sajtóviszonyokkal”, azért képes olyanokat mondani, hogy a magyar médiában alig jelenik meg kormánykritika, ezért az állampolgárok nagy része nem tud véleményt alkotni. A cikk azt veti ellene, hogy vannak olyan tévécsatornák és online portálok, ahol az ellenzék is szót kaphat, sőt „a politikai hetilapok piacán egyértelmű a baloldali fölény”. E felsorolásban az ÉS is helyet kap, igazán megtisztelő, bár nem tudom, én például mennyire vagyok baloldali.
A médiapiac és a teljes kommunikációs szféra megszállásáról sokat írtak már; most csak annyit, hogy az, „aki ellenzéki cikket akar olvasni, tessék, olvashat” érve a sajtószabadság beteg magyar felfogásából ered, amit legjobban talán a „sokszínűség” szó foglal össze; így fordították az uniós dokumentumokban a pluralizmust már jóval 2010 előtt is. Eszerint a politikai és médiapluralizmus nem létezik, helyette van sokszínűség, ami esztétikai vagy szórakoztatóipari kérdés, tarka bojt az igaz ügy zászlaján, mely utóbbinak a helyes színét a kormány hivatott megjelölni...
Várhegyi Éva: Pozitív kilátás?
A sok rossz mellett, ami mostanában történik velünk, egy örvendetes esemény is bekövetkezett szeptemberben. A jó hírt hozó hitelminősítő cég, a Moody’s változatlanul hagyta ugyan a magyar állam adósi besorolását, de annak „stabil” jelzőjét „pozitív kilátásúra” cserélte. A derűlátó lépés időzítése a járvány lefutását övező növekvő bizonytalanságon túl azért is meglepő, mert a pandémia gazdasági hatásainak itthoni kormányzati kezelését többnyire elégtelennek tartják az elemzők. A válságból való kilábalás mikéntje szempontjából ezért nálunk különösen fontos a kérdés, hogy a járvány elültével vajon miféle világban találjuk majd magunkat...
Avar János: Amerikában nem történhet?
Kovács Zoltán: Enyves
Gadó Gábor: Tiszteletlen tények
Dobozi István: Biden világpolitikája
Ha november 3-án Joe Biden diadalmaskodik az elnökválasztáson, amire jó esélye van, akkor a világpolitikában páratlanul járatos elnöke lesz az Egyesült Államoknak. Trump elnök négyéves kormányzása alatt az Egyesült Államok a liberális nemzetközi rend támaszából annak fő rombolójává vált, ami Washington globális szerepének és befolyásának hanyatlását vonta maga után, az űrbe Amerika stratégiai riválisai nyomultak be. Anti-Trumpként határozva meg magát Biden az amerikai nemzetközi politika restaurációja mellett száll síkra; az ügyletközpontú trumpi vonallal szemben értékalapú, demokrácia- és emberijog-hangsúlyos világpolitikát követne. Mit jelenteme mindez a Biden-kormány szövetségi kapcsolatait és a fő stratégiai versenytársakhoz, Kínához és Oroszországhoz fűződő viszonyt illeően? Jól járna-e Bidennel Kelet-Európa és Magyarország?
Molnár Erzsébet: Csirkefar
Klima László: Freud, a finnugorok és még valami más
A Nyugat 1917. évi első számában jelent meg Prof. Dr. Sigmund Freud A pszichoanalízis1 egy nehézségéről című írása. Az írók, költők ugyanúgy az emberi lélek kutatói, miként Freud, a pszichoanalitikus iskola megalapítója – érthető, hogy a XX. század egyik vezető magyar irodalmi folyóiratának szerkesztői érdeklődéssel fordultak tanai felé, és igyekeztek azokat olvasóközönségükkel is megismertetni...
Benda László: A szürke Szuga
Augusztus végén váratlanul – kiújuló betegségére hivatkozva – másodszor is lemondott Abe Sindzó japán miniszterelnök. Azóta a kormányzó párt sietve lezavarta az átmenetet. A külvilág kitartóan kémleli: változik-e ettől bármi Tokióban?
Lévai Júlia: Szubszidiaritás
Csillag István: Hol vannak a szamurájok?
Váradi András: A hűtött golyók kora
Bárány Imre: A matematika Nobel-díjasa
V I S S Z H A N G
BGY: Végszó
A Dreyfus-filmről írt kritikám kapcsán Ádám Péter, a francia történelem és kultúra jeles szakértője vitatja, hogy a kémügyben kulcsszerepet játszó Walsin-Esterházy őrnagy osztrák–magyar származású arisztokrata volna. Én nem tudom, hogy egy valódi Esterházy lyány balkézről született ivadékának leszármazottja kékvérű-e, ám szerencsénkre ezt egyszer és mindenkorra tisztázta egy másik Esterházy, bizonyos Péter, akinek grófsága és magyarsága elvitathatatlan.
P Á R A T L A N
a. m.: ESÉLY
Huszár Ágnes: DILEMMA?
pá- ti-: OKOSVÍRUS
msz: DARÁLÓ
-hg-: RUHA
Szilasi György: EPIDÉMIA
Lázár György: TRIANON ZOOMOLVA
(c-e): HÁROM AZ EGYBEN
(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.