Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.10.07.
Tulajdonképpen egészen nagyvonalúan fogalmaztak az Európai Parlament négy legnagyobb frakciójának vezetői a brüsszeli uniós portálon – a Politicoban megjelent állásfoglalásukban –, amikor arról írtak, hogy elfogadhatatlan, hogy egyes országokban egy maroknyi csoport kezében összpontosuljon a hatalom. Ha ugyanis Magyarországra gondoltak, akkor egészen bizonyosan fölnagyították e csoport létszámát; világviszonylatban is egyedülálló, hogy egy háromágyas kollégiumi szoba tagjai uraljanak egy országot, ráadásul egy olyan országot, amely demokráciának nevezi magát.
Ha körbenézünk a Földön, aligha találunk hasonlóra példát: a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a Parlament elnöke ugyanabból az „alomból” kerüljenek ki, azaz a Bíbó Kollégium nyolcvanas évek közepe-vége évjáratából. És ugye nem pusztán az számít hungarikumnak, hogy ez a három ember foglalja el a legfőbb közjogi méltóságok posztjait, hanem abban is, hogy barátságuk nem teljesen érdek nélküli; szép fokozatosan, harmonikus (?) együttműködésben elfoglaltak, maguk alá gyűrtek mindent. (Azért tettem egy zárójeles kérdőjelet, mert arról nincs információnk, hogy az Áder-Orbán-Kövér hármas tényleg vita nélkül halad előre Magyarország bekebelezésében, vagy olykor vannak ízlésbeli vitáik, amelyek végül rendre Orbán akarata szerint zárulnak.) Az EP frakciók közleménye tehát – ismételjük meg – nagyvonalú volt, ugyanakkor igen határozott. Nem nevezte meg ugyan Magyarországot, de amiket kifogásként említett, azok elsősorban az Orbán-rezsimre vonatkoztathatók.
Azt írták, hogy négy területen elfogadhatatlan, ami történik egyes országokban, azaz a sajtószabadság és civil társadalom elleni támadások; a médiavállalatok oligarchák kezébe jutása terén, továbbá a félelem és az ellenőrzés légkörének megteremtése a nemzeti igazságszolgáltatási rendszer minden szintjén,valamint a már idézett területen, tehát, hogy egy maroknyi ember vette át az irányítást a közpénzek és a közbeszerzések felett.Mindezek alapján, levonható talán az a következtetés, hogy az Európai Parlament legnagyobb frakciói – köztük a Fideszt korábban a soraiban tudó Néppárt is – egyre kevésbé fogadják el azt, amit ezek az autoriter, maffia-szerű rendszerre berendezkedő kormányok művelnek. És elegük van abból is, ahogy az Európai Bizottság, vagy az Európai Tanács lavírozik – legfeljebb kemény mondatokat fogalmaz meg, de cselekedni nem hajlandó. A parlamenti tagok immár hajthatatlannak mutatják magukat abban, hogy a problémák megoldása érdekében elengedhetetlen, hogy összekapcsolják a forrásokat a jogállami feltételekkel...
Ha körbenézünk a Földön, aligha találunk hasonlóra példát: a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a Parlament elnöke ugyanabból az „alomból” kerüljenek ki, azaz a Bíbó Kollégium nyolcvanas évek közepe-vége évjáratából. És ugye nem pusztán az számít hungarikumnak, hogy ez a három ember foglalja el a legfőbb közjogi méltóságok posztjait, hanem abban is, hogy barátságuk nem teljesen érdek nélküli; szép fokozatosan, harmonikus (?) együttműködésben elfoglaltak, maguk alá gyűrtek mindent. (Azért tettem egy zárójeles kérdőjelet, mert arról nincs információnk, hogy az Áder-Orbán-Kövér hármas tényleg vita nélkül halad előre Magyarország bekebelezésében, vagy olykor vannak ízlésbeli vitáik, amelyek végül rendre Orbán akarata szerint zárulnak.) Az EP frakciók közleménye tehát – ismételjük meg – nagyvonalú volt, ugyanakkor igen határozott. Nem nevezte meg ugyan Magyarországot, de amiket kifogásként említett, azok elsősorban az Orbán-rezsimre vonatkoztathatók.
Azt írták, hogy négy területen elfogadhatatlan, ami történik egyes országokban, azaz a sajtószabadság és civil társadalom elleni támadások; a médiavállalatok oligarchák kezébe jutása terén, továbbá a félelem és az ellenőrzés légkörének megteremtése a nemzeti igazságszolgáltatási rendszer minden szintjén,valamint a már idézett területen, tehát, hogy egy maroknyi ember vette át az irányítást a közpénzek és a közbeszerzések felett.Mindezek alapján, levonható talán az a következtetés, hogy az Európai Parlament legnagyobb frakciói – köztük a Fideszt korábban a soraiban tudó Néppárt is – egyre kevésbé fogadják el azt, amit ezek az autoriter, maffia-szerű rendszerre berendezkedő kormányok művelnek. És elegük van abból is, ahogy az Európai Bizottság, vagy az Európai Tanács lavírozik – legfeljebb kemény mondatokat fogalmaz meg, de cselekedni nem hajlandó. A parlamenti tagok immár hajthatatlannak mutatják magukat abban, hogy a problémák megoldása érdekében elengedhetetlen, hogy összekapcsolják a forrásokat a jogállami feltételekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.