Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2020.10.03.
„Ha a magyar nemzet valóban egy tisztán jobbágyszellemű, nyájszerű,
a felelősség kérdését uraira és megszállóira toló társadalom,
akkor nem érdemes a felelősségvállalásról beszélnünk,
s ha felvetjük, el fogja utasítani.” (Bibó István)
Forró nyári nap. Már túl vagyunk az ebéden, a háttérben kellemes zene, időnként fülsiketítő gyerekvisongás. Feleségeink az ebéd utáni teendőiket végzik. Mindannyiunkat áthat az érzés: ha csak pár órára is, de kiszabadulhattunk a taposómalomból. Gyermekeink is önfeledtek, végre sem apjuk, sem anyjuk nem ripakodik mumusként folyton rájuk.
Jól belaktunk a bográcsosból és a piknikes kosarak mélyéről előkerült házi sütikből. Az egyik lombos fa alatt, egy sörasztal köré telepedünk. Öten vagyunk. Mind férfiak.
Talán a legtiszteletreméltóbb tagja ennek az ad hoc körnek a lelkipásztor. Nem az álságos papok közül való, és nem is afféle „papipari szakmunkás”, aki kívülről fújja ugyan az igét, csak a jellem mint hitelesítő pecsét hiányzik az életéről. Elég régóta ismerem. Nem tapad kezéhez pénz, nem sodródik a hatalommal, tán’ még saját egyházával sem ért mindenben egyet. Kedvelem őt.
A másik tag az asztalunknál, egy komoly beosztású egyetemi ember. Kedves, okos és végtelenül szerény fickó. Nem részegítette meg sem a tudása, sem universitasbeli posztja. A fiam azt mondaná rá: „tök normális”. Valóban az.
De nem csak ő, hanem a körünkben ülő ügyész is, akinek a kisujjában van a Btk., az eljárásrend, elejtett félmondataiból pedig arra lehet következtetni, hogy nem nagy lájkolója az ügyészség poltos gátlástalanságainak.
Legcsendesebbikünk egy vállalkozó, akiből nem lett milliárdos az elmúlt évek alatt. Keresztényként, tisztességesen űzi hivatását, ami ma már sajnos nem annyira természetes még hívő körökben sem.
Végül pedig házigazdaként itt vagyok velük én. Polgármesterként az egyetlen, aki e körben a politikai szférát hivatott „képviselni”.
Cirka másfél órára félrehúzódva a hangzavartól, és kivonva magunkat feleségeink fennhatósága alól, sokszínű kis csapatunk amolyan „majomszigetet” alkotva diskurál. Kezdetben az általános témák; család, munkahely, örömök, sikerek, egyéni harcok, bajok és kudarcok, majd – magam sem tudom, hogy miként – átterelődik a szó a politikára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.