„MIUTÁN BEÖLTÖZÜNK, A BOLONDOK HÁZA FOGAD MINKET” – ÁPOLÓK BESZÉLNEK ÉLETÜK LEGNEHEZEBB HETEIRŐL

G7.HU
Szerző: FABÓK BÁLINT
2020.12.14.

Ibolya évtizedek óta dolgozik ápolóként egy kisebb vidéki kórházban. Hozzá van szokva a 12 órás éjszakai műszakokhoz, a legelesettebb emberek ellátásához és az erőszakos, olykor rátámadó betegekhez. Olyan kemény időszaka azonban még életében nem volt, mint az elmúlt hetekben.

Novemberben egy pihenőnapja sem volt, éjszakánként egyedül látott el akár húsz embert. Az osztályán nem kezelnek koronavírusos betegeket, de az átvezénylések és a lebetegedő kollégák miatt harmadannyian dolgoznak, mint a járvány előtt. „Borzasztó, hogy minden nap menni kell” – mondta.

Kimerültsége általános az általam elért közel tíz ápoló között. Az emberhiányból fakadó kizsigereltség, az átvezénylések miatti kiszámíthatatlanság és a körülöttük pusztító világjárvány minden lelki nehézsége mellett árnyékként vetül életükre az az egzisztenciális bizonytalanság, amelybe a politika taszította őket...

ITT OLVASHATÓ