2021. február 13., szombat

IVÁNYI GÁBOR: A SZEGÉNYEK MINDENKOR VELETEK LESZNEK

NÉPSZAVA
Szerző: IVÁNYI GÁBOR
2021.02.13.


...A hozzáértő közgazdászok elmagyarázzák nekünk, hogy „a háztartások egy főre jutó jövedelmi átlagait mutató deciliseket" összehasonlítva a Központi Statisztikai Hivatal módszertanával számolt létminimummal, azt tapasztaljuk, hogy a negyedik decilis átlaga egyezik meg a „két felnőtt, három gyerek” egy főre jutó létminimumával, vagyis az alsó három decilisben lévő emberek nem érik el a létminimum (társadalmilag elfogadott minimum) szintjét.


Ez 2017-ben 3 millió 876 ezer embert jelentett.

Ha a kormány munkanélküli statisztikáit megszorozzuk 3,1-gyel, ami a szegény családok átlagos létszáma, azt mondhatjuk, hogy kb. 1,2 millió ember él munkanélküli háztartásban.

A 2,6 millió különbözet a dolgozói szegénység! (A globalizáció indukálta jövedelem-egyenlőtlenség az egész világon elterjesztette azt a jelenséget, hogy azok is szegények, akik rendszeresen dolgoznak, és eltartottjaik vannak.)

Hogy megértsük a helyzetet, tisztán kell látnunk, hogy kik tartoznak ebbe a kategóriába. Azok, akik egyrészt olyan háztartásban élnek, ahol a nettó jövedelem nem éri el az országos medián jövedelem 60 százalékát, másrészt, akik nélkülözik az anyagi javak jelentős részét (pl. nincs kocsijuk, nem tudnak évente egyszer üdülni, nem kerül elegendő hús az asztalukra, nem kellően fűtött a lakásuk, kifizetetlen számláik vannak), illetve harmadrészt, akik nem tudnak eleget dolgozni, vagyis olyan háztartásban élnek, amelyekben - a nyugdíjasok kivételével – az emberek a lehetséges munkaidejüknek csak kevesebb mint az ötödét töltik munkavégzéssel. Ha már valamelyik kategóriának nem felelnek meg – akkor a KSH statisztikái szerint – őket nem érinti a szegénység mindhárom dimenziója, vagyis nem számítanak bele a leginkább veszélyeztetett és kirekesztett csoportba. Ki az persze (az érintetteket kivéve), aki tisztába lenne avval, hogy a munkanélküliséget mérő értékek azért olyan „jók”, mert ide számíttatnak a közmunkán élők is, akiknek a jövedelme enyhén szólva is hagy némi kívánnivaló maga után?

A szakembereket kivéve persze nem kell tudnunk, hogy mi is a decilis (némi ízetlen tréfát megengedve fontosabb kérdés, hogy mi lesz a féldecilissel) és a statisztikákon amúgy is előítéletes legyintéssel hamar túltennénk magunkat. De ha jól számolunk, azt kell mondanunk, hogy ahhoz képest, amit a hetvenes években a Kemény István által mért eredményekről tudtunk (az ország egyötöde szegény, egytizede pedig nagyon szegény), a helyzet csak annyiban változott, hogy ez az érték már-már a duplájára nőtt - sőt, az ötven százalékhoz közelít azok aránya, akik éppen még lakásban laknak, bár ez lehet, hogy Ózdon van, Méhteleken, vagy Baranyában, Nógrádban, Szabolcsban, Borsodban, ahol ötven kilométeres körben nincs munkahely és a közlekedés is teljesen elégtelen. Ma a gyerekek fele szegény családba születik. Az iskolarendszer egyre kevésbé alkalmas arra, hogy az ő igényeikhez, boldogabb álmaikhoz, reményeikhez közelítse a körülményeiket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.