2021. március 14., vasárnap

EGYETEMI KAPCSOLATOK

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2021.03.14.


Az Igazgyöngyben az elejétől törekedtünk arra, hogy a szakmai beágyazottságunk meglegyen és növekedjen. Nem tolakodtunk, ajánlkoztunk sehova, egyszerűen megtaláltak bennünket azok a szakemberek is, akik a szakemberképzés számára hasznos tudást észleltek nálunk. Nekünk pedig mindez nagyon jól jött, mert a terepen szerzett tudás főleg tapasztalati tudás, amihez nyilván mi is folyamatosan igyekszünk az elméleti hátteret is megtalálni, de a munka mellett gyorsabb és hatékonyabb megragadni azokat a lehetőségeket, ahol a kettő összeérinthető, és egymást harmonikusan kiegészíti. Ebből mi is hasznot húzunk, mert látjuk az elméleti hátteret, és a felsőoktatás is, mert látja a gyakorlati megvalósulást.

Szépen, évről évre növekedett ez a kapcsolatrendszer, először pedagógiai vonalon, a vizuális neveléssel, aztán szociális vonalon is, utána jött a társadalmi vállalkozás területe, és azok a speciális részek is, mint pl. a szociális dizájn, vagy épp a művészetterápia. De voltak és mindig felbukkannak újra kapcsolódások településfejlesztési, vízgazdálkodási, energiaszegénységi, rendvédelmi, egészségügyi és népegészségügyi vonalon is, sőt, a marketing, és a pszichológia is talál nálunk kapcsolódási pontot.

A hazai egyetemek mellett megjelentek a külföldiek itt, ők leginkább a társadalmi vállalkozás és az esélyegyenlőség, emberi jogok témájában találnak minket érdekesnek.

Amit mi hozzá tudunk tenni, azok a szándékoltan így, a problémákkal együtt vállalt betekintés a tapasztalatinkba. Aki pedig tanulni akar, annak fontos, hogy ne egy idealizált képet lásson, hanem megismerje azokat a nehézségeket, buktatókat is, amelyek befolyásolhatják az elméletben megtanultak sikerességét. Hazai viszonylatban pedig fontos, hogy erről az egészről ne (csak) nemzetközi példák összehasonlításával tanuljanak, hanem azokkal a társadalmi beágyazottságokkal, amelyeknek mindenképp van egy sajátos, csak az adott országra jellemző, nemzeti színezete. Mert a sikerek és kudarcok itt, ebben a társadalmi-politikai közegben körvonalazódnak, azoknak a hatásoknak a rendszerében, amelyek elemzésétől nem (lenne) szabad eltekinteni.

Írtam már többször arról, hogy mennyire fontosnak tartanám a szociális nézőpont beépítését minden olyan területen, ahol emberekkel foglalkozó szakembereket képeznek. Legutóbb az oktatással kapcsolatban írtam ezt itt https://osztalyfonok.hu/5252/, és a folytatásban itt: https://osztalyfonok.hu/5264/ .

Egyszerűen azért, mert a társadalmi leszakadás folyamatosan állítja új kihívások elé a különféle szakembereket. Az egyre növekvő leszakadást most még leginkább az iskolákban érezni, az eszköztelenné vált pedagógusoknál, de nem áll ez meg itt, a gyerekek szintjén, mert ők felnőnek, és felnőttként is problémák sorával jelennek meg a különféle intézmények munkájában, legyen az a szociális ellátórendszer, vagy az egészségügyi, akár a munkaügyi, vagy a rendvédelmi. Segíteni pedig csak az tud, aki képes értelmezni is a problémát. Ehhez azonban ismeretek kellenek, elméleti, és gyakorlati is, egészen a napi változások, hatások tükrében.

A területek, ahol kapcsolódunk a felsőoktatáshoz, sokfélék: készülnek a munkánk elemzésével szakdolgozatok, vannak kutatások, amelyekhez nálunk terepet találnak, kapunk meghívásokat előadásokra, írtunk már közösen e-tankönyvet, és vannak gyakorlati órák is nálunk, no meg gyakorlatra is fogadunk hallgatókat.

Nyilván ez a pandémia miatt másképp szerveződik, mint amikor fizikailag is nyitva van minden tevékenységünk, de talán épp ez a kényszerűség, az online megoldások keresése hozta, hogy ebben a tanévben sokkal több érintkezésünk van a felsőoktatással. Miután a zoom, vagy a google meet, és más online kapcsolódási lehetőségekben mindenki rutint szerzett, most jóval több alkalommal tudunk meghívásokat realizálni, mint amikor utazni is kellett ehhez. Akkor muszáj voltunk jobban átgondolni, hiszen nekünk nem ez a munkánk fő területe, és mindig külön szervezést, munkafelhalmozódást jelentett egy-egy személyes jelenlét a nagy távolság miatt. Most viszont csak mellé ülünk a gépnek…:)

Persze más területen meg kihívást jelent a járvány, pl. a gyakorlók fogadásában. Mert ezt, legalábbis egy részében át kell tennünk online formára, feladatokkal, amelyek egyébként a gyakorlatok tárgyához kapcsolódnak, és az illeszkedési pontokon azért sokat kell agyalni. Mert az is fontos alapfelvetés, hogy ezek a kapcsolódások, munkák ne adjanak túl sok plusz feladatot nekünk. Sőt, lehetőleg úgy adjanak, hogy annak mi is hasznát vegyük, olyan legyen, ami hozzátesz a mi munkánkhoz, és nem csak az időt veszi el tőlünk. Mert, akárhogy is van, a szakemberképzésbe való bekapcsolódás csak mellékes terület a gyerekszegénység elleni küzdelemben, ami az alapítvány alapvető célja. Fontos, hasznos, de nem írhatja felül az alapfeladatok ellátását.

A gyakorlóhelyek kérdése is érdekes terület. Az oktatásban ismerjük, a gyakorlóiskolák mindig is a legjobbak között voltak, ez nyilván azt is jelenti, hogy azokkal a problémákkal, amelyek mondjuk egy szegregált iskolában jelentkeznek, a leendő pedagógusok nem találkoznak. Majd csak akkor, mikor kikerülnek a felsőoktatásból, és “élesben” találkoznak a társadalmi leszakadás iskolába begyűrűző hatásaival. Akkor pedig erősen arcul tudja csapni az élet a fiatal tanerőt… Emlékszem, micsoda erőfeszítésembe került annak idején nekem is megérteni, hogy mi is történik abban a bizonyos “C” osztályban.

Amikor egyszer az egyik tanárképző egyetemmel erről egyeztettünk (mert volt ám ilyen uniós pályázat…gyakorlóhely-hálózat szervezése azokban az iskolákban, ahol magas a HH arány….tényleg, ez vajon mikor és hol tűnt el? Vajon nincsenek fenntartási kötelezettségei? Ki tud már ezekről bármit is ? Pedig nem volt olyan rég.), szóval, rögtön jött a kérdés: vajon hány olyan szegregált vagy erősen szegregálódó iskola van, ahol van olyan szakmai bázis, amire lehetne építeni a gyakorlóiskolai követelményeket? És egyáltalán, hogy lehetne ezt megszervezni, hiszen a gyakorlóiskolák az egyetemek városaiban vannak, míg a szegregált iskolák földrajzilag távol…. ki fizeti az útiköltségeket, szállásdíjakat? És egyáltalán vannak-e ott szálláslehetőségek? stb. Mondjuk, ez azért nem teljesen megoldhatatlan, mert ma már minden megyeszékhely “büszkélkedhet” szegregált iskolával is… És tényleg, ki tudja, lehetne ez egy jó beavatkozási pont is, szakmailag végre helyzetbe hozni a szegregált iskolák pedagógusait, és fókuszba kerülhetnének azok a módszerek is, amelyek sikeresek lehetnének, mert elméleti és gyakorlati támogatást is kapnának.

No, és ott a szociális szakemberképzés is. Egyre csökkenő létszám mellett lassan csak a megszállottak választanak ilyen gyakorlóhelyet, mint a mienk, a többség marad az egyetemi városban, uniós projektben, távol a szegregátumok világától. És sokan meg is mondják: ha végeztek, nem is akarnak efféle nehéz terepi munkával foglalkozni. Ennyi bérért, amennyit ma egy szociális munkás keres, nem is csodálkozom ezen.

Minden esetre, nekünk most nagyon szép egyetemi partneri listánk van. Jelenlegi gyakorlati együttműködéseink vannak a Debreceni Egyetemmel (most két gyakorlósunk van, a szociális szakemberképzésből), a Szegedi Egyetemmel (egy szociális munkás hallgató gyakorlati képzési óráit adjuk), az ELTE-vel (két hallgató tölti nálunk a gyakorlatát, tanárszakosok), a MOME-val (három hallgatóval kezdjük a gyakorlatot most). Dolgozunk a CEU-val és a Corvinussal (marketing, társadalmi vállalkozás témában), a pandémia alatt is kapcsolódtunk a Miskolci Egyetem tanárképzéséhez, és, bár most nincs hallgatónk, de korábban több volt, és biztosan lesz még a Nyíregyházi Egyetemről is, nem beszélve a Képzőművészet Egyetem nemrég zárult nagy projektjéről, amelyben két évig dolgoztunk. És voltak, és vannak még eseti, főleg konferenciákhoz kapcsolódó meghívások, együttműködések, ebben azt hiszem működésünk óta szinte minden egyetemet fel tudnék sorolni.

Fontos az is, hogy sok önkéntes kerül az Igazgyöngybe az egyetemi hallgatók közül, mert megérinti őket ez a munka, nem egy azóta már remek kolléga is nálunk.

Azt hiszem, azért is fontosak az egyetemi kapcsolatok, mert az ügyek képviseletét is támogatják. Mert, ha lassan is, de a terepi civil modellek megerősítést kaphatnak azzal, hogy a szakemberképzés érdeklődését magukénak tudhatják. Tudományos, szakmai alapon. És ez nagyon fontos.

Talán egyszer majd eljutunk oda, hogy ezek is segítik a változásokat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.