Szerző: KÁLMÁN LÁSZLÓ
2021.05.01.
Az előző írásomban arra hívtam az olvasókat, hogy kezdjünk el gondolkozni azon, mi a furcsasága az oltakozik igének (és még sok más hozzá hasonlónak), miért berzenkednek tőle olyan sokan, és milyen tanulságai vannak mindennek a nyelvészet számára. Az írás nyomán kommentek százai születtek, és rengetegen keresték meg levélben a szerkesztőséget és engem, ami fényesen bizonyítja, hogy valami rettentő furcsa tulajdonsága van az ilyen kifejezéseknek.
Hallgatói reakciók
A kommentekben és levelekben a vélemények teljes skálája megtalálható volt, egészen attól, hogy akárhogy „védem” is ezt a szót, az igenis nem létezik, addig, hogy „rosszul” van képezve, mert a ‑kozik/‑kezik/‑közik képző nem ezt jelenti (hanem például visszaható, ld. borotválkozik, törölközik) – erre az észrevételre még visszatérek. Többen azt írták, hogy nekik stiláris problémájuk van az oltakozik igével: „régieskedőnek”, „ájtatoskodónak”, „fontoskodónak” érzik. Mások pedig azt, hogy akármilyen ige is ez, sokan csak annak alapján ítélik meg, hogy kitől hallották – általában negatívan, mert aki gyakran szokta mondani, az nem népszerű. Végül voltak olyanok, akik egyszerűen a neurofiziológiai reakcióikról számoltak be: kiveri őket a hideg veríték, égnek áll a szőr a hátukon, stb., ha ezt a szót hallják...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.