Szerző: NÁDASDY ÁDÁM
2021.07.10.
Az angolok még mindig szeretik az újságot, e téren is eléggé konzervatívak. A hagyományos, papírra nyomott napilapok talán nem annyira népszerűek, mint régen, viszont az olvasók számába belevehetjük azt a nem kevés embert, akik online olvassák a lapokat. A sajtó egyfajta oszlopa a brit társadalomnak, olyan, mint a királyság intézménye vagy a font sterling. A sajtószabadságra rettentően kényesek, úgy gondolják: inkább jelenjen meg tíz hazug, akár rágalmazó cikk, mintsem néma maradjon egy, amely az igazságot tárná föl. (Ahogy az igazságszolgáltatás azt vallja: inkább hagyjunk futni tíz bűnöst, mint hogy egy ártatlant megbüntessünk.) A brit politikusok óvakodnak attól, hogy a sajtót bírálják vagy minősítsék, mert azzal szánalmassá, sőt rosszabb: nevetségessé válnának. Nagyon visszás volna, ha például egy munkáspárti politikus arra panaszkodna, hogy a sajtóban konzervatív túlsúly uralkodik (pedig kétségtelen: a brit napilapok túlnyomórészt konzervatív szimpátiájúak).
Ma reggel lementem az újságoshoz és megvettem az összes országos napilapot. Illetve csak majdnem az összeset, mert a Financial Timest nem vettem meg. Nagyon jó lap, csak a háromnegyede a pénzügyi és üzleti élettel foglalkozik. Ebben a műfajban világelső, de hát engem ez nem annyira érdekel. Tény, hogy amit az általánosabb témákról ír – politika, hadügy, migráció, szabadságjogok, kisebbségek, egyes országok belügyei – az mindig józan és informatív. Rózsaszín papírra nyomják, ez az ő jellegzetessége. Ára borsos: 2.70 font (1100 Ft). A vége felé hosszú oldalakon, végtelen oszlopokban, egészen apró betűkkel közli a tőzsdei adatokat. Nem egyszer láttam kávéházban vagy étteremben elegáns urat vagy hölgyet, ahogy összehúzott szemmel, türelmetlenül futott végig az adatokon, hogy mennyit nyert vagy veszített. Szóval nyolc napilapot vettem, ezekből négy az úgynevezett „minőségi sajtó” (a közember leginkább sznob újságoknak hívja őket). Ebből három régi bútordarab: a Guardian, a Times és a Daily Telegraph. Elég drágák, 2.20-2.50 font között vannak (1000 Ft körül). A negyedik, melynek neve „i” (angolul persze „áj”-nak mondják), még fiatal: 2010 óta létezik, ez vékonyabb, és csak 65 penny (250 Ft). Van még egy minőségi lap, amely már csak online jelenik meg: az Independent. 1986-ban alapították, harminc évig bírta papíron, 2016-ban váltott át az internetre. Összesen tehát – a Financial Timesszal együtt – hat minőségi országos napilap van. Régen nagyalakúan, szinte lepedő formában jelentek meg, ezért hívják őket mindmáig „broadsheet”-nek (széles lap), pedig már csak a Daily Telegraph és a Financial Times ragaszkodik a lepedőmérethez, a többi átment feleakkorába. Nekem még azt tanították, hogy egy angol úr neveltetéséhez hozzátartozik az újság rutinos hajtogatása: valóban gyakorlott kéz (sőt kar) kell hozzá, különösen vonaton, hogy az ember le ne üsse az útitársa szemüvegét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.