2021. augusztus 10., kedd

HOL A HATÁRA AZ EMBERI AGY BEFOGADÓKÉPESSÉGNEK?

QUBIT
Szerző: HEGYESHALMI RICHÁRD
2021.08.10.


Egyáltalán létezik határ? És ha igen, átléptük-e már? Mennyi ismeretet fogadhatunk be életünk során, és mennyit felejtünk el belőle? És mivel mérjük a tanulást és a feledést: bitekben vagy verssorokban? Az agy működése olyan komplex folyamat, hogy neurológusok százezrei sem jutottak közelebb a teljes megértéséhez.


„Az emberek azt akarták, hogy gyermekeik tudjanak olvasni és számolni – ez éppen elég. […] Annyi számtani tudás, hogy fel tudjon mérni egy darab földet és egy köböl fát, és el tudja végezni a gazdasági számvetést – annyi tollforgató képesség, hogy árut tudjon rendelni és levelet írni a rokonoknak – annyi betűismeret, hogy elolvashassa a napilapokat, a gazdasági szaklapokat meg a kalendáriumot – annyi zene, amennyi vallási és hazafias célokra szükséges: éppen elég volt egy fiúnak, hogy elősegítse az életben, és ne vezesse tévutakra”

– írta John Steinbeck 1952-es regényében (Édentől keletre), visszaemlékezve rá, hogy az 1900-as évek elején mit gondoltak Amerikában erről a lifelong learning nevű hülyeségről. A könyvben Steinbeck a 120 évvel ezelőtti állapotokról írt; akkortájt 3-4 tanév alatt elsajátítható volt az életben maradáshoz szükséges tudásanyag. A farmereknek ennél többre nem volt szükségük, de a ma megoldásra váró tudományos problémák megoldásához több ezer fizikus több évtizednyi töprengése sem volt elég...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.