2021. szeptember 15., szerda

MEDDIG LEHET VISSZAÉLNI A HATALOMMAL EGY UNIÓS ORSZÁGBAN?

G7.HU
Szerző: PAPP JÓZSEF
2021.09.14.


Az idei kötcsei találkozón – feladva a Brüsszel ellen tizenkét éve folytatott háborút – Orbán Viktor hitet tett az európaiság mellett. Vajon minek köszönhető ez a váratlan pálfordulás, főleg azok után, hogy a Fidesz prominensei közül többen is megpendítették, van élet az EU-n kívül is. Talán annak, hogy a miniszterelnök is úgy gondolja, nagy a kockázata annak, ha az ellenzéknek sikerülne a tavaszi szavazást úgy beállítani, hogy a tét az Orbán és Európa közti választás. (Ennek a dilemmának az ijesztő mélységeit világítja meg az Inotai Andrással készített kétrészes interjú.) De talán annak is, hogy Orbán érzi: az EU vezetése most elég eltökélt ahhoz, hogy a jogállamiságot megsértő kormányokat megbüntesse. Nemcsak arról van szó, hogy a pénzcsapok megnyitását feltételekhez kötik, hanem arról is, hogy mintha szorulna a hurok azon politikusok nyaka körül, akik hatalommal való visszaéléssel gyanúsíthatók.

Nem csupán Orbánról van szó: a cseh miniszterelnök sem lehet nyugodt, mivel vagyonkezelői alapok létrehozásával próbálta elrejteni azt, hogy az egyik érdekeltsége kormányzása idején uniós támogatáshoz jutott. Ez az EU szerint hatalommal való visszaélés. Emiatt a magyar kormányfő számára kifejezetten kellemetlen, hogy az Európai Unió Bírósága hozzáférhetővé tette az OLAF titkosított jelentését az Elios-ügyről. Habár arról nem tudunk, hogy Orbán nevén lenne cég, viszont vannak rokonai és van Mészáros Lőrince, akiknek az érdekeltségei kormányzása alatt számolatlanul kapták az uniós pénzeket, így az aggodalom nem egészen alaptalan.

Az Elios-ügy valóban több mint kínos: a miniszterelnök vejéhez köthető cég egy sor magyar településnek a közvilágítás korszerűsítésére kiírt közbeszerzési pályázatain nyert el olyan zsíros megbízásokat, amelyeknek egy részét uniós támogatásokból, más részét hitelből finanszírozták. Arra persze nincs bizonyíték, hogy Orbán utasítására történt volna mindez, de aki elfogulatlanul vizsgálja az ügy aktáit, mint az OLAF, az számos furcsaságot találhat, nem úgy, mint a magyar rendőrség.

Pécs és Bicske városa esetében az összeférhetetlenség ténye tagadhatatlan: a vő cége által elnyert megbízáshoz a városnak hitelt kellett felvenni. Pont akkor, amikor az Orbán-kormány azzal kérkedett, hogy az állam átvállalta a települések adósságait, és az önkormányzatok csak kivételesen, a kormány beleegyezésével adósodhattak el. Pécs hitelének engedélyezésében Orbán nyilvánvalóan közreműködött, az általa vezetett kormány hozta meg azt a döntést, amelynek eredményeként a vejéhez köthető cég komoly üzlethez jutott. Pusztán már a látszat is nagyon kellemetlen Orbán számára. Ebből a szempontból az is lényegtelen, hogy a megbízás túlárazott volt-e vagy sem.

Az Elios-ügynek ráadásul van egy másik tanulsága is. A cég a Simicska Lajos által gründolt cégbirodalomból vált ki. Talán ez volt az első jele annak, hogy az egykori pártpénztárnokból kezdett elege lenni Orbánnak és a családjának. A miniszterelnököt zavarhatta, hogy Simicska kiépített egy külön entitást, és Orbánnak egyeztetni kellett a gazdaságot érintő döntésekben. Lehet, hogy Simicska valóban ellenezte az oroszokhoz történő dörgölődzést is. De az is biztos, Tiborcz beházasodásával felerősödhettek azok az Orbán-családban gerjedő impulzusok, amelyek azt sugallták Orbánnak, hogy Simicska nélkül, mi is képesek vagyunk megcsinálni a NER-t. Az Elios volt a mintaprojekt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.