2021. november 3., szerda

JÖN EGY BETEGSÉG, ÉS ELÚSZIK A TŰZIFÁRA VALÓ

NÉPSZAVA
Szerző: DOROS JUDIT
2021.11.03.


A szociális tűzifa legfeljebb egy hónapra elég, a minimálbérből, segélyből, táppénzből pedig nem futja pótlásra. A füstös, nedves szobákban a gyerekek köhögnek, a felnőttek asztmásak.


Balogh Miklósnak évekig nem volt gondja azzal, miként szerezze be a téli tüzelőre valót. A kerecsendi férfi korábban egy karácsondi parképítő cégnél dolgozott, onnan az összes hulladékfát hazavihette. Később átkerült egy állattartó majorságba, afféle mindenesnek, és ott nem csak évente egy szürke marhát és egy rackajuhot kapott ajándékba, amiből a népes család hónapokig ellátta magát élelemmel, hanem több mázsa fát is, amiből a téli szezon nagy részét kihúzták. Az ötvenöt éves családfő jól keresett, igaz, csak minimálbérre volt bejelentve, mert a fizetése egy részét természetben juttatásként vagy napszámban kapta, de így is összejött havonta több mint kétszázezer forint.

Balogh Miklós azonban idén nyáron másodszorra kapott szívinfarktust, hat hónapja táppénzen van. Mutatja az utalást: 38 ezer forint érkezik a számlájára, amiből négy és félezret levonnak, ebből fedezi az életbiztosítását. Azért kötött ilyent, hogy ha valami történik vele, akkor se maradjanak pénz nélkül, ám mivel már volt egy infarktusa, másodszorra már nem járt a biztosítási pénz. A felesége asztmás, nem dolgozik, ő a huszonnyolcezer forintos álláskeresési támogatást kapja. Tizenkét gyerekük van, mind felnőttek már, de két fiuk otthon él: mindkettőnek élettársa, és az egyiknek négy gyereke is van. Igaz, hogy a fiúk eljárnak fővárosi építkezésekre dolgozni, de ilyen népes családot az ott megkeresett napszámból nem könnyű eltartani, a pénz jó része elmegy élelemre, ruhára...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.