AZ EGYETEM LÉNYEGE

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS
2021.12.03.

A társadalom és a rend Nagy Konsztantinosz óta, a Bizánci Birodalomban és Nyugaton egyaránt az uralkodó és az egyház hatalommegosztásán alapult. Az uralkodó az állam és a hadsereg, illetve a neki személyesen lekötelezett nemesség segítségével gyakorolta hatalmát. Az egyháznak ezzel szemben, amely sokáig szinte azonos volt az értelmiséggel, négy olyan facultasa, vagyis képessége, eszköze volt, amellyel a hatalmát gyakorolhatta: a teológia, a philosophia, a medicina és a jog. Az első kettő a gondolat, a harmadik a test, a negyedik pedig a pénz és a birtok fölötti hatalmat biztosította. (Megjegyzem: a philosophia, vagyis a bölcsészet nemcsak a humán, hanem a reáltudományokat is magában foglalta és foglalja ma is, vagyis a vegyész, a biológus vagy a fizikus is bölcsész. A budapesti, akkor éppen előbb Pázmány Péterről, majd Eötvös Lorándról elnevezett egyetemnek sem volt külön természettudományi kara, azt Rákosiék hozták létre szovjet mintára, 1949-ben.)

A városiasodás és gazdagodás következtében bonyolódó társadalmi viszonyok közt azonban az egyháznak nagyjából a XIII. századra be kellett látnia, hogy korábbi monopóliumai nem tarthatók fenn többé. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ha például egy pap vagy szerzetes jól értett az orvosláshoz vagy a joghoz, előbb-utóbb gazdag és ellenőrizhetetlenül önálló ember lehetett belőle, ami veszélyeztette az egyház egységét és működését. Az egyház ezért tudásmonopóliumait, képességeit (középlatinul: facultates) világi oktató-tanuló céhekkel, testületekkel (középlatinul: universitasokkal) osztotta meg, egyelőre megtartva felettük ellenőrzését. Ezekből az oktatókból és tanulókból álló céhekből (universitates studentium et docentium) jöttek létre az egyetemek Párizsban, Bolognában és Oxfordban egyaránt. Az egyetemek négy fakultása pedig a teológiai, filozófiai, jogi és orvosi lett. Az Egyház tehát az egyetem intézményének engedte át azt a jogát, hogy az értelmiségi szakmákra működési engedélyt adjon, illetve azt, hogy e szakmák immár többnyire világi gyakorlóit megválogassa és szelektálja.

Mielőtt továbblépnénk, rá kell mutatnunk két érdekes tényre. Egyrészt arra, hogy azok a mesterségek alkothattak facultast, amelyekkel pénzt lehetett keresni és hatalmat lehetett gyakorolni. Vagyis mindennek alapjában véve semmi köze nincs a tudományhoz. Attól, hogy valamit egyetemen tanítanak, még egyáltalán nem válik tudománnyá! Másrészt arra is felhívom a figyelmet, hogy az értelmiség szelekciójának jogával az egyetem a XIII–XVI. század közt gyakran oly módon is élt, hogy bizonyos, a rendre veszélyesnek tartott csoportokat fokozatosan kizárt a képzésből: például a nőket, a zsidókat, néhol a protestánsokat, másutt a katolikusokat, de az orvoskart sokáig az alantasabbnak tekintett szakmák képviselői, így a sebészek, gyógyszerészek, bábák sem látogathatták. A 30-es évektől a szocialista táborban szociális és politikai szempontok szerint szelektálták az egyetemistákat. A szegények és a renitensek szelekciójának ilyen- olyan formái egyébiránt a legtöbb országban mindmáig élnek...

ITT OLVASHATÓ

AZ ÉS 2021/48. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

AZ ÉS 2021/48. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)