Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2022.03.17.
Orbán Viktor kormányfő gyakran emlegeti, például az idei évértékelőjén ismét szóba hozta egy régi vágyát, miszerint örömteli lenne, ha a magyar vállalatok ugyanannyi osztalékot hoznának haza külföldről, mint amennyit a külföldi cégek elvisznek Magyarországról.
Nem könnyű cél, hiszen ha belegondolunk, milyen erős hazai autógyárak, gépipari beszállítók, gyógyszercégek, élelmiszer-kereskedelmi láncok vagy akár bankok vannak külföldi kézben, azt azért nehezen egyenlíti ki az OTP külföldi bankhálózata, a Mol befektetései vagy a gyarapodó lengyel, szerb, szlovén ingatlanbefektetések, esetleg a 4iG távközlési vásárlásai. Ráadásul miközben nálunk döntően a nyugati cégek fektetnek be, addig mi elsősorban keleten, vagy legalábbis a régióban invesztáltunk, és ez most sokkal kockázatosabbá vált.
Ha pedig a flow-t nézzük, vagyis a friss tranzakciók irányait, akkor sem egyértelmű az egyenleg. Magyarországnak ugyanis nagyon jó a tőkevonzó képessége – például mert hatalmas összeggel kínáljuk meg az akkumulátorgyárakat kapacitásbővítés fejében –, ugyanakkor Magyarországnak sajnos nagyon megnőtt a tőketaszító képessége is, amit elsősorban a tranzakciókat az utolsó pillanatban megvétózó állam okoz (a legismertebb eset az, amikor a Belügyminisztérium keresztbe feküdt az Aegon eladásának)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.