2022. március 2., szerda

NÉMETORSZÁGTÓL SZINGAPÚRIG TABUKAT DÖNT AZ OROSZ INVÁZIÓ

TELEX
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2022.03.02.


- Oroszország Ukrajna elleni támadása néhány nap alatt számos évtizedes tabut ledöntött a nemzetközi politikában és a gazdasági életben.

- Németország a jelek szerint néhány nap leforgása alatt leszámolt az évtizedek óta stabilan passzív védelmi politikájával, és erős hadseregfejlesztésbe kezd.

- A hagyományosan semleges és a banktitokra erősen ügyelő Svájc a nyugati érdekek védelmében beszállt a szankciózásba.

- Ugyanígy tett a külpolitikai és pénzügyi téren is hasonló Szingapúr, amely a kis államok szuverenitásának védelmében csatlakozott az amerikai és európai büntetőintézkedésekhez.

- De az Egyesült Államok Oroszországgal szemben hagyományosan indifferens és óvatos ázsiai szövetségeseit is sikerült csatasorba állítani, ami fontos változás a korábbiakhoz képest.

Olaf Scholz német kancellár vasárnap mindössze harminc perc alatt leszámolt egy több évtizedes külpolitikai irányvonallal. A német parlamentben tartott beszéde korszakos fordulatot jelent – így értékelte a kancellár német védelmi politika izmosítására vonatkozó szavait a Spiegel német magazin.

A német kül- és védelmi politika alapja (nagyon leegyszerűsítve) a második világháború óta az önmegtartóztatás és a gazdasági érdek primátusa volt:

- Európa legnagyobb gazdasága messze képességein alul fegyverkezett.

- Nem vállalt politikai és katonai vezető szerepet nemzetközi válságokban.

- Külpolitikai retorikáját és tetteit is a gazdasági előnyök határozták meg (keleti külpolitikája régóta a változás a kereskedelem által – „Wandel durch Handel” – koncepcióján alapult, amely szerint a gazdasági kapcsolatok fejlesztése politikai és társadalmi változásokat idézhet elő az autoriter államokban).

- Hacsak az Egyesült Államok nem rángatta bele, a külföldi beavatkozásoktól is szerette távol tartani magát;

- Továbbá azt hangoztatta, hogy humanitárius okokból még csak fegyvereket sem hajlandó küldeni konfliktusövezetekbe. Ezen elvre hivatkozva sokáig Ukrajnának sem akartak fegyvereket adni, sőt azt is meggátolták, hogy harmadik országok német gyártmányú fegyvereket adjanak át az orosz támadás alatt álló országnak. (Bár ettől függetlenül ezt az elvet már korábban sem sikerült mindig betartani.)

Emögött elsősorban a két világháború történelmi tapasztalata és a német közvélemény a történelmi tanulságokból levont pacifizmusa állt. Mindazonáltal a cinikusabb amerikai politikusok és politológusok főként az 1980-as, 1990-es évektől hajlamosabbak hasonlóan erős hangsúlyt fektetni a dolog költség-haszon vonzataira: Németország biztonságát az Egyesült Államok és a NATO védőernyője garantálja, azaz a biztonság árát mások fizetik meg, míg a németek a gazdasági terjeszkedésre tudtak összpontosítani...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.