2022. május 12., csütörtök

BŰN – HIBA ÉS FELELŐSSÉG - ROMAPARLAMENTES ÉRTÉKELÉS A VÁLASZTÁSOKRÓL

ÉLET ÉS IRODALOM / VISSZHANG
Szerző: HORVÁTH ALADÁR
2022.05.06.


A 2022. évi magyar parlamenti választásokon katasztrofális eredmény született.

Értelmetlen bűnbakokat keresni, érdemesebb tágabb, történelmi kontextusban elemezni és értelmezni a mostani választásokat, figyelmet fordítva az ország kulturális vagy etnopszichológiai állapotára is. Ugyanis a választás nemcsak érdekvezérelt döntés, hanem kulturális és lélektani (érzelmi) kérdés is. Magyarország ezeregyszáz éves történetéből masszív ezer év feudalizmus volt, urak és szolgák rendszere. A királyság, illetőleg a monarchia felbomlását követően is „király nélküli királyság” államformája dívott: akár a Horthy-rezsim, akár a Kádár-korszak politikai rendszerét nézzük. Ezekből a rezsimekből vannak kulturális előképeink; utóbbiban szocializálódott a mai választókorú népesség kétharmada.

Orbán Viktor azért sikeres, mondták ezt előttünk mások is, mert „ő ismeri legjobban a magyar lelkeket”: a megalázottságból, sikertelenségből, az önbecsülés hiányából eredő öngyűlölet politikailag fel- és kihasználható nemzeti karakterjegyeit. A nemzeti történelmen (a magán-, illetve családi sorsokon is) végighúzódó sikertelenségtörténet az, amely egy mélyen elhallgatott, traumatizált történelmi emlékezetet kreál. Erre a nacionalizmus kínálkozik gyógyírként, ami viszont nem hoz gyógyulást a társadalom számára, csak újabb kínokat. A traumákat ugyanis felszínre kell hozni és kibeszélni! Azonban a hiszterizált nacionalizmusban utazó politikusoknak nem ez az érdekük. Mert az egyensúlytalansági állapotban a népek olyan messiás eljövetelében reménykednek, aki megtestesíti a nemzeti megrázkódtatások fájdalmát, miközben mutatja az egyetlen helyes utat.

Orbán Horthyból, Rákosiból és Kádárból gyúrta össze a maga politikusi személyiségét, és az elődök neve által fémjelzett rendszerekből fejlesztette ki az ő nevéhez illesztett illiberális – magyarra fordítva: demokratikusnak látszó fasisztoid önkényuralmi – szisztémát.

Ezért gondoljuk azt, hogy a 2022. évi választásokon elért erős kétharmados illiberális többség ügyében a magyar történelem a „bűnös”. A „bűnösség” mértéke pedig annak arányában oszlik el, ki mennyi hatalmat birtokol.

Ebből kiindulva a 2022. évi választási eredményért elsősorban a kormánypárt tehető felelőssé.

Legkevésbé hibáztathatók azok a cigány szavazók, akiket az elmúlt három évtized alatt „demokratikusan” fosztottak meg a jó iskoláktól és a tájékozottságtól (kivéve Magyar Bálint második miniszterségét, amikor az oktatási kormányzat lépéseket tett az integrált iskoláztatás érdekében), hogy a valóságról igaz és eligazító információk jussanak el hozzájuk, vagyis a fejüket kiemelhessék a gyarmatosítás és a szemfényvesztés mocsarából...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.