2023. július 4., kedd

LISZT FERENC FOROG A SÍRJÁBAN – A KORMÁNY BEINTETT A ZENEAKADÉMIÁNAK

VÁLASZ ONLINE
Szerző: STUMPF ANDRÁS
2023.07.04.


Alig oszlott el az Operaház abszurd vezetőválasztása után a puskapor, tegnap eldördült a legújabb kultúrbotrány startpisztolya: a Zeneakadémia rektorválasztása ráadásul sokkal fontosabb a magyar zene jövőjének szempontjából. A tegnap megjelent pályázati kiírás viszont nemhogy köszönőviszonyban nincs az egyetem vezetése által javasolttal, de rögtön ki is zárja a szenátus jelöltjét a versenyből. Így jár, aki nem adja be a derekát és nem megy alapítványi fenntartásba. Háttér.


Méretes pofonra ébredt a Zeneakadémia szenátusa tegnap. A Kulturális és Innovációs Minisztérium a reggeli órákban tette közzé az intézmény rektori pályázatát, amely – a békés megoldásokban bízók legnagyobb bánatára – nyomokban sem emlékeztet az egyetem vezetése által elkészített javaslatra. Ne kerteljünk: a pályázati kiírás egészen konkrétan rávágja a kaput az egyetem saját rektorjelöltjére, Kutnyánszky Csaba jelenlegi oktatási rektorhelyettesre, de szélesre tárja azt az intézményen belül nem támogatott két induló, Kelemen Barnabás, főleg pedig Keller András előtt.

Csupán néhány héttel azután, hogy Csák János miniszter megalázó helyzetbe hozta magát az Operaház vezetőjének kiválasztásakor (korábbi fogadkozása ellenére még a saját, minisztériumi embereivel megspékelt bizottságának döntését sem vette figyelembe, így nevezte ki újra a Kesselyák Gergellyel szemben alulmaradt Ókovács Szilvesztert), tegnap tehát hivatalosan is eldördült a legújabb magyar kultúrbotrány startpisztolya. Ráadásul ennek a hordereje jóval nagyobb:

akármilyen szép is az Operaház, sem a magyar zenei ökoszisztémára, sem a világ operajátszására nincs akkora hatása, mint a Zeneakadémiának a hangszeres zenére.

Utóbbi több mint egy évszázadon keresztül nevelt világszínvonalú zenészeket, kutatási és oktatási, utánpótlásképzési szempontból is központja Magyarország zenei tájképének. A startpisztoly eldördülésekor a lelátók értő közönsége mindenesetre úgy látja: akárcsak az operai derbin, ezúttal is fordulatos meccsre számíthatunk – az öltöző homályában ráadásul már az elmúlt hónapokban-években is ment az adok-kapok.

A valódi kultúrbotrány ugyanis legalább azóta tart, hogy a Zeneakadémia nemet mert mondani a kormány által erőltetett úgynevezett „modellváltásra”. Magyarán arra, hogy az állami fenntartásból alapítványiba (magánba) kerüljenek át, az egyetem vezetése fölé pedig kuratórium kerüljön, amelyből aztán kormányhű bárkik fújják a passzátszelet oktatási és pénzügyi kérdésekben is. A módszer, ahogy a kormány színházügyi főembere, Vidnyánszky Attila a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) elfoglalta 2020-ban, intő jel volt a Zeneakadémia számára is – olyannyira, hogy tavaly decemberben a szenátus még egyszer, egyhangúlag megerősítette: nem kérnek semmiféle modellváltásból. Az SZFE-történet azonban nem jött jól a kormánynak, azt a fajta „vérengzést” ildomosabbnak látták elkerülni, úgy látták, nem érné meg buldózerrel rendezni a Zeneakadémia-kérdést. Már csak azért sem, mert bár a magyar színművészet itthon nagyon fontos (színészeket bárki fel tud sorolni, kortárs komolyzenészt csak néhányat), a nemzetközi elitben a mindenfelé játszó magyar hangszeresek és zenepedagógusok érthetően sokkal meghatározóbbak a színészeknél – borítékolható lenne tehát az újabb, még nagyobb nemzetközi botrány.

A Zeneakadémia ellenállása persze azért nem maradt következmények nélkül. „Nincs modellváltás, nincs pénz” – forrásaink szerint ez az egyszerű politikai alapelv fogalmazódott meg felsőbb szinten, s hogy mindez nem csupán rosszmájú pletyka, azt a számok is tükrözik. Míg 2018-ban a központi költségvetés 5 milliárd 170 millió forintot adott, ez a tavalyi évben 4 milliárd 350 millió forint volt. Közben volt ugye infláció, és a közüzemi költségek is elszálltak (tavaly 120 millióval többet kellett fizetnie ezekért az intézménynek, mint négy évvel korábban). A számok önmagukban persze unalmasak, de érthetővé teszik a belőlük következő döntéseket. Azokat a megalázó takarékossági intézkedéseket, amelyekre a Zeneakadémia kényszerült: egyrészt nem fizetnek a professor emeritusoknak, tanáraik pedig régóta 5000 forint bruttó óradíjért oktatnak. „Szinte minden félévben ér valami jelentős élmény, de legalábbis olyan, amely miatt úgy érzem, hogy érdemes csinálni, még akkor is, ha egyetemi docensként kevesebbet keresek, mintha az ALDI-ban lennék pénztáros” – nyilatkozta például nemrég Fazekas Gergely zenetörténész. A gyakorlóiskola Bartók Konziban még ennél is rosszabb a helyzet, patinás koncerthelyszínként pedig az évadban szinte megszűnt létezni a Zeneakadémia. Leginkább tanáraik gázsimentes koncertjeit tudták színpadra állítani a tíz éve gyönyörűen felújított hangversenyteremben, külsős művészek fellépti díjára ugyanis nem futotta volna – a pénz kellett az oktatási feladatok ellátására...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.