Szerző: VÖRÖS SZABÖLCS
2023.09.07.
Mi olvasható ki Orbán Viktor augusztus 20-i diplomáciai nagyüzemének vendéglistájából?
Ablonczy Bálint: „A szimbólum volt valójában érdekes, hogy mennyire próbáljuk felfújni azt a habot, ami valójában tényleg egy hab, mert nincs mögötte valódi tartalom. Ilyenkor mindig jön az az érvelés, hogy »de hát mindenki kereskedik a keleti országokkal, nincs itt semmi látnivaló, mi is ezt csináljuk!«. Az a gond ezzel, hogy mi valójában érdemben nem tudunk velük kereskedni, mert ez már nem úgy megy, mint a ’70-es években, amikor a nagy törzsfőnökök összejöttek, elszívták a békepipát, elvtársi csókot váltottak, és az állami impexek megoldották a hús- meg a textilexportot. Ma már piaci alapon megy javarészt. Taskentben cseh trolibuszok járnak, nem magyar gyártmányú trolibuszok, mert olyanok nincsenek. Van tehát kereskedés, de ideológiát, a hanyatló nyugat elleni türk szövetséget senki más nem tesz mellé, mert anélkül is lehet kereskedni. Az augusztus 20-i vendégek ráadásul dörzsölt, javarészt a KGB-ben szocializálódott családokból jönnek, Londonban tartják a pénzüket; nekik nem kell eljátszani a »testvérek vagyunk«-bábozást. Ezt valójában azért játsszuk el, mert nagyon mást nem tudunk nekik adni. Ezért volt nagyon tanulságos augusztus 20-a, hogy egy önképünk szerint ennyire fontos geopolitikai ütközőponton, fontos időpontban mennyire nem tudunk magunkhoz vonzani egyébként hagyományos térségbeli – hivatalban lévő – szövetségeseket.”
Augusztus 20-i tűzijáték és atlétikai vébé kell-e ahhoz, hogy a törökökkel gázszerződést kössünk?
Magyari Péter: „Nehéz megfejteni, más módon nem megy-e. El tudom képzelni, hogy megy más módon is. A vezetékekhez való hozzáférés az Európai Unióban árveréseken, aukciókon megy: aki többet ad, azé a kapacitás. De a bolgár–török határ nem EU. Arra nem érvényesek ezek az EU-s szabályok, és ott a törököknek – egyelőre úgy néz ki – sikerült a bolgár állammal olyan szerződést kötni, hogy a saját állami energiacégük gyakorlatilag verseny nélkül 13 évre előre ráült erre a határkapacitásra. Ilyen értelemben valóban lehet értelme kényeztetni a török elnököt, mert politikai vetülete is lehet annak a döntésnek, hogy ki által rendelt gázt engednek majd át a törökök ezen a határon.”
Miért nem mindegy Magyarország számára, ki például a szlovén miniszterelnök? Miért éri meg fogadni egyetlen szereplőre?
Ablonczy Bálint: „Lehetnek személyes viszonyok, de alapvetően az lenne a cél ideális magyar külpolitika esetén, hogy mindegy legyen, ki a szlovén miniszterelnök: a magyar cégeknek, a magyar kisebbségnek, a magyar infrastrukturális beruházásoknak így is, úgy is jó legyen. Nagyon sokszor viszont nem ez a helyzet, mert ráteszünk mindent az éppen aktuális illiberális szerelmünkre, és amikor az illiberális szerelmünkből egyébként nem kér a helyi választók többsége, akkor ott állunk és reménykedünk abban, hogy majd négy év múlva kérnek az illiberális szerelmünkből. Aztán vagy kérnek, vagy nem kérnek. Ez nem felelős külpolitika.”
Magyari Péter: „Az Európai Unión belül a Tanács a legfontosabb döntéshozó szervezet, ahol a tagállamok kormányai vannak. Hogyha vannak olyan kormányok, amelyeket az aktuális, praktikus politikai érdekeken túl efféle ideológiai választásokban ennyire elkötelezett módon sikerül megsérteni vagy gyanakvóvá tenni – kellemetlen partnerként feltűnni –, az nagyon megnehezíti az érdekérvényesítés lehetőségét. Ebből a szempontból például nem mindegy, hogy olyan szlovén kormány van-e éppen hatalmon, amelynek az a tapasztalata, hogy a választási kampányban az ő ellenfeleik Magyarországról sok pénzt kaptak.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.