TÓNI, BARBARA ÉS ÁDÁM ÁRNYÉKÁBAN „ÜNNEPLI” 36. SZÜLETÉSNAPJÁT A FIDESZ

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2024.03.30.

...36 évvel ezelőtt fiatalok voltak és demokratának mutatták magukat. És úgy hadartak, hogy alig értettük, amit mondtak. Ez volt a szerencséjük, és ez lett Magyarország veszte. Érdemes lett volna az apró betűs részekre is odafigyelni, mert Orbán Viktor már akkor is mondott rémes mondatokat. Például azt, hogy az idősek felélik a fiatalok jövőjét. Ma már, főleg választások közeledtével, nem győz udvarolni a nyugdíjasoknak, még a malacuknak is előre köszön, Helló Röfi, mondja, ha találkozik valamelyikkel.

Orbán Viktor a Liberális Internacionálé alelnöke volt, Kövér László szocialistának vallotta magát, Áder János (a Fidesz frakcióvezetőjeként) a határon túli magyarok szavazati joga ellen érvelt. Idővel aztán valami megváltozott. Az MDF-fel közös székház eladásából befolyó pénz eltűnt, az akkori sajtóhírek szerint Orbán papájának bányájában landolt. Az alapítók közül sokan – például Szelényi Zsuzsa, Fodor Gábor, Ungár Klára, Hegedűs István – kiléptek a pártból. – Hol a lóvé? – kérdezték Orbántól a felháborodott fideszesek. Orbán csak hebegett, habogott.

Akkoriban egy rövid időre az 5-ös számú fideszes párttagkönyv birtokosa, Bayer Zsolt is hátat fordított a Fidesznek. Ma már kevesen emlékeznek erre, és a jó „Zsoca” is igyekszik elfelejteni egykori csalódottságát. 1994 októberében írt is erről a Népszabadságban. (Merthogy ott is dolgozott, igaz, ezt sem veri mostanság nagydobra.) Tehát: „... egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról.”

Az is jó móka volt, de legalábbis emlékezésre érdemes, amikor 1998 augusztusában kiderült: egy Schlecht Csaba nevű Fidesz-közeli úr még 1995-ben egyetlen nap leforgása alatt 14 céget adott el egy bizonyos Kaya Ibrahim Németországban dolgozó török vendégmunkásnak. (Schlechtnek a kiárusítás után még mindig maradt két cége, ezeket egy Joszip Tot nevű horvát úr lopott útlevelével vásárolták meg). Az eladott cégeknek két közös tulajdonságuk volt: az egyik, hogy mindegyik után jelentős adó- és járulék-tartozás maradt fenn, a másik, hogy az összes cég alapítói között a Fidesz nagyágyúi – Orbán, Kövér, Stumpf, Simicska, valamint barátaik és üzletfeleik – szerepeltek.

Az sem volt piskóta, amikor Orbán Viktor, első kormánya miniszterelnökeként, arra intette a többieket, hogy „ne mi kapjuk a legtöbbet” Megúszták ezt is, mert nem volt taggyűlés. Azóta már a látszatra sem adnak, szinte mindig ők kapják a legtöbbet.

Ezek az egykor fiatal demokrata fiúk és lányok akkor érezhették meg a pénz izgalmas illatát és ízét. Beleszerettek és az érzelem viszonzásra talált. Akkor még csak kevesen sejtették, hogy a kezdeti ügyeskedéseik csupán ujjgyakorlatok a későbbi, üzemszerű lopásokhoz. Ma már nincs szükség olcsó trükkökre, mert bármit is tesznek, minden törvényes. Ők lettek ugyanis a törvény, mert ők a miniszterelnök, a házelnök, nemrég még a köztársasági elnök is ők voltak. Csak a köztársaság nincs sehol. Elhazudták azt is, mintha soha nem is lett volna.

A 2010-es választás előtt azt ígérték a magyaroknak, hogy hamarosan rá sem ismernek majd Magyarországra. Ezt az ígéretüket betartották: oktatás helyett stadionokat, kórházak helyett kisvasutat építettek. Összevesztek a fél világgal, ha rajtuk múlna, ma nem kiátkoznák, hanem behívnák az oroszokat. Számukra már nem Moszkva az elnyomó, hanem Brüsszel, nem Putyin a fő ellenség, hanem egykori jótevőjük, az őket annak idején mentorként segítő Soros György.

1990-ben, az első, független parlament alakuló ülésén az akkor még fiatal fideszesek minden képviselőtársuk padjára egy-egy narancsot tettek. Azóta a narancs megrohadt, gyomor kell hozzá, hogy kedvelje az ember.

ITT OLVASHATÓ