2024. április 14., vasárnap

TELEX: AZ IDEI JELENTKEZŐK HÁROMNEGYEDE LEVELEZŐN TANULNÁ A GYÓGYPEDAGÓGIÁT. MEGNÉZTÜK, MIÉRT

TELEX
Szerző: HALÁSZ NIKOLETT
2024.04.12.


„Az ELTE BGGYK-n is tapasztaljuk az elmúlt 5-10 évben, hogy több olyan hallgatónk van, akinek fogyatékos gyermeke van, és esetleg azért hallgat gyógypedagógiát, hogy jobban megértse eltérő fejlődésű gyermekét, vagy azért, mert úgy érzi nem kap meg minden támogatást a gyermeke az ellátórendszertől” – válaszolta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara, amikor arról kérdeztük őket, mi magyarázhatja, hogy idén a gyógypedagógia szakra jelentkezők közel háromnegyede a levelező munkarendet választotta.

Az egyetem válasza alapján túl optimista feltételezés lenne azt gondolni, hogy csak a szakra jelentkezők száma befolyásolja, hányan fognak Magyarországon gyógypedagógusként munkába állni, hiszen a számok mögé nézve látszik: a jelentkezők egy része nem fog a szakmában elhelyezkedni, így ők hosszú távon nem jelentenek megoldást a régóta fennálló szakemberhiányra.

Megközelítőleg százezerre nőtt a sajátos nevelési igényű diákok száma

A közoktatásban minden harmadik gyerek küzd valamilyen tanulási vagy beilleszkedési nehézséggel. 2005 óta megtízszereződött Magyarországon az autizmussal diagnosztizált tanulók száma, és 27 százalékkal, megközelítőleg százezerre nőtt a sajátos nevelési igényű (SNI) diákok száma az óvodákban, általános és középiskolákban.

Az SNI-s gyerekek azok a különleges bánásmódot igénylő fiatalok, akik mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékossággal, autizmus spektrumzavarral vagy más pszichés fejlődési (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartás-szabályozási) zavarral küzdenek, ezért fejlesztésre szorulnak.

A gyógypedagógus az a szakember, aki neveli és oktatja az értelmi, érzékszervi, beszéd- és mozgásfogyatékos embereket.

Magyarországon a tapasztalatok szerint nagyon nehéz helyzetben vannak azok a családok, amelyek speciális szükségletű gyereküket szeretnék iskolába járatni, fejleszteni. A törvény szerint a gyerekek oktatásának megszervezése állami feladat lenne, viszont a valóságban a legtöbb tanintézmény inkább nem foglalkozik a sajátos igényű gyerekekkel. Ennek oka, hogy nincs elég szakember, és nem is kötelezhetik az iskolákat arra, hogy befogadják ezeket a gyerekeket. Emiatt pedig nagyobb teher hárul az SNI-s fiatalok családjára...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.