Szerző: ÁGHASSI ATTILA
2025.04.11.
1926 őszén ezzel a meghökkentő kérdéssel fordult Cserépfalvi Imréhez Párizsban József Attila, akivel akkor találkozott először. Az itthon már nevet szerzett költő akkoriban a leghíresebb francia egyetem, a Sorbonne hallgatója volt. A nála öt évvel idősebb Cserépfalvi pedig már diplomás, és az egyik barátjánál, Vághidi Ferencnél vendégeskedett éppen. Vághidinek latinórákat adott József Attila, és az óra végén, amíg vártak a kávéra és a konyakra, és nem tudták, hogyan elegyedjenek beszélgetésbe egymással, valahogy ezt bökte ki.
„Görbe szemmel néztem rá, gondoltam, talán értesült a káros szenvedélyemről, mely oly sok késésemnek, hibámnak forrása volt azokban az időkben, a biliárd, a biliárd… Széles mosollyal válaszoltam, hogy sajnos, igen.”
Miután így betalált az első kérdéssel, hosszan beszélgettek, a költő több versét is elmondta. A Megfáradt ember nagyon tetszett Cserépfalvinak. Búcsúzóul adott egy könyvet az újdonsült ismerősnek a Szépség koldusa című kötetből, ami 1922-ben háromszáz példányban jelent meg.
Az eredetileg Deutsch néven született Cserépfalvi a Bükk lábánál lévő Cserépfaluban nőtt fel, és az akkor ötszáz lelkes kis falu nevét vette fel. Egerben érettségizett, az első világháború végén katona lett, Csehszlovákiába került, onnan szökött vissza Magyarországra, és 1923-ban érkezett Párizsba. Tanulmányai elvégzése után egy kiadónál, a Hachette-nél dolgozott.
József Attilát 1926-ban a kényszer vitte a francia fővárosba. Az ok jól ismert. Húszéves volt, amikor megjelent a Tiszta szívvel című verse a Szeged című lapban. Néhány nappal később, 1925. március 30-án behívta a szobájába Horger Antal az egyetem nagy hatalmú professzora, akinek a neve országosan ismert lett, miután a Születésnapomra című versben megörökítette József Attila. Horger tehát eltanácsolta a tanári pályától, mondván, az ifjúság nincs jó kezekben, ha olyan tanárok egyengetik az útját, mint aki ilyen verset ír. A két szegedi szemeszter befejezése után Bécsbe ment, az ottani egyetemre iratkozott be, majd újabb egy év elteltével, 1926-ban került Párizsba. Hogy a tandíjra elő tudja teremteni a pénzt, latint tanított. Vághidi egyébként nagyon dicsérte a tanítási stílusát, lényeglátását.
József Attila két félévet volt Párizsban, és ezt az időszakot részletesen dokumentálta Cserépfalvi. A költő először a Hotel de Vaticanban lakott, amit drágának tartott, és nem is volt elég meleg a szobájában, amin a szokásoknak megfelelően egy diáktársával osztozott. A környék sem tetszett neki, mert egy vallásos kerületben volt a szálloda, és a legtöbbször papnövendékekkel és apácákkal találkozott az utcán. A túl csendes, nyárspolgári, unalmas, egyházszagú utcát már nagyon unta, elkívánkozott onnan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.