BEREND T. IVÁN: A TERÉZVÁROSI BÚCSÚ CSODÁI

BEREND T. IVÁN JEGYZETEI / SUBSTACK
Szerző: BEREND T. IVÁN
2025.06.21.

Gyermekkoromban úgy éreztem, hogy lakhelyem, az Akácfa utca a világmindenség igazi középpontja. Talán nem is teljesen ok nélkül, hiszen Vajda Sándor Budapest tegnap című, 1989-ben megjelent 261 oldalas könyvében egy teljes fejezetet szentelt az Akácfa utcának. (Lehet, hogy azért mert ő is ott lakott?) Az utca egyik végével szemben állt a Nemzeti Szinház, ahová eljártunk autogramokat gyűjteni, hiszen a leghíresebb színészeket, Básti Lajost, Gózon Gyulát, Szörényi Évát és Lukács Margitot láthattuk. Az utca másik végét a terézvárosi katolikus templom zárta. Szemben velünk Winter bácsi szén- és fapincéje. Az érkező tüzelőfa leszállításában való közreműködésünkért kis zsebpénzt kereshettünk. A mellettünk lévő házban egy kis vendéglő üzemelt, ahol én persze sosem voltam, így nem is tudhattam, hogy később, már ‘Kispipa’ néven maga Seress Rezső zongorázott és énekelte hatalmas sikerű szerzeményét, a világslágerré vált “Szomorú vasárnapot”. (Szomorú vasárnap száz fehér virággal/Vártalak kedvesem templomi imával) Elterjedt a hír, hogy e dal öngyilkosságba sodort embereket. Az utca másik vége felé a híres Raposa, Három Huszárok vendéglője örvendett nagy népszerűségnek.

És alig két-háromszáz méterre házunktól volt a vásárcsarnok. Budapest öt vásárcsarnokainak egyike. A csarnok másik kijárata a Klauzál térre nyílt. Az 1956-os népfelkelés idején oda vittem le két éves Zsuzsa leányomat, hogy a homokozóban játszhasson kicsit. Nem gondoltam, hogy ez a program annyira rövid lesz, mint amilyenné vált, amikor a homokozóból pár lapát föld megmozgatása után felbukkantak a frissen oda elásott hullák. A forradalom egyébként igazán híressé tette az Akácfa utcát, mert ennek a sarkáig vonszolták el a Városligetben ledöntött Sztálin szobrot és itt darabolták fel a bronz kolosszust.

De forduljunk vidámabb témák felé. A Teréz templom körül évente megrendezték a terézvárosi búcsút. És itt máris megtorpanok: kilenc évtizede használom a ‘búcsú’ kifejezést és soha nem gondokodtam el rajta, hogy honnan eredhet ez a szó. A búcsúzáshoz nyilván nincs köze. Valóban, amint utánanéztem, a szónak találtam egy másik értelmét, ami templomi ünnepségekkel kapcsolatos. Feltehetően ennek szekuláris alkalmazása a búcsú ilyen értelme.

De kanyarodjuk csak vissza a terézvárosi búcsúhoz. Micsoda új világ nyílt ki ott előttem! Mutatványos bodékat állítottak fel és csábítottak a belépésre. A középkori vásárok világa elevendett fel. Vattacukrot, török-mézet (“fele cukor, fele méz”) ehettünk. Célba lőhettünk. Az egyik bódé elé ki-kiült egy fiatal nő, akinek nem voltak karjai, helyettük csak egyetlen új nőtt, viszont a lábujjai közé szorított ceruzával írni tudott.

Ha egy sarokkal felmentem a Kőrút felé, akkor az Akácfa utcával össze nem hasonlítható szürke Kertész utcába értem. Ott működött egy négy osztályos úgynevezett polgári középiskola, annak udvarát télen felöntötték és oda jártunk korcsolyázni a taszítóan elegáns műjégpálya helyett. Ha két saroknyit kimentem az Erzsébet Kőrútra, akkor egy mozgalmas világvárosba érkeztem. A sarokhoz közel nagyszerű cukrászda-fagylaltozó és egy híres pékség működött. Kicsiny távolságra egymástól három mozi. Szemben a Royal Revű szinházban pedig maga az általunk megcsodált Rév Erzsi művésznő lépett fel.

Mindennél fontosabb volt, hogy mi nyolcan, az Akácfa utca 36 ifjúsága valóságos bandába szerveződtünk. Nem volt nagy korkülönbség közöttünk, talán a legnagyobb is csak két év volt. Hatalmas játékokat rendeztünk. Gyuri, Bandi, Józsi, Robi, Tomi, a két Miki és én összetartottunk, együtt cigarettáztunk a pincében. Hatalmas gombfoci mérközéseket vívtunk és cowboyosat játszottunk. A szemben lévő grundon rongylabdával futballoztunk. Ervin bátyám elítélte léhaságomat és tiltani próbált e társaságtól. Sikertelenül. A háború és légitámadások idején mentő csapatba szerveződtünk. Oltani és menteni jártunk. A nálunk néhány évvel idősebb nagylányok, Ibi, Vali és Franciska világa távoli és idegen volt.

A háború mindennek véget vetett...

ITT OLVASHATÓ

BEREND T. IVÁN KORÁBBI JEGYZETEI ITT OLVASHATÓK