LISZKA JÓZSEF: TÖREDÉKEK A KOMPORSZÁG(OK)RÓL

NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ
Szerző: LISZKA JÓZSEF
2025.06.08.

Amikor felkent vezetőinket kárhoztatjuk hintapolitikáik miatt, megfeledkezünk arról, hogy népeink vérében (kultúrájában) hosszú évszázadok alatt, kínkeserves, kénytelen-kelletlen tanulások árán belevésődve, a fennmaradás érdekében ott van ez a kettősség. Az más kérdés, hogy a politika mindezt oly szerencsés kézzel bírta kamatoztatni, hogy amikor döntéshelyzetbe került, rendre a rossz, s nem elég, hogy nagyon gonosz, hanem ráadásul még a nagyon vesztes oldalára is sikerült állnia.

„Tehát újból Európa ellen mentek, lovas magyarok? Az Időre röhögtök, miért legyen másként, mint Szvatopluk után: szent Ázsia nevében törtetni fogtok előre.” (Ady Endre: Ismeretlen Korvin-kódex margójára)

Jó ez a műfaj, ez a laza, töredékes esszészerűség, nem kell görcsös pontossággal idézni a forrásokat, tudományos precizitással ellenőrizni hitelességüket, elég a saját kútfő, az emlékezet, ami részletekben megcsalhat ugyan, de egészében, a lényeget illetően mégiscsak rendben lévőnek tűnik. Szóval az egész, ez a kompország-jelenség (noha a keresztapa vélhetően Ady) alighanem Gézával kezdődött, miközben jól tudjuk, minden kezdetnek volt odavezető előzménye, szóval Géza állítólagos hetyke kijelentésével, miszerint elég nagy úr ő ahhoz, hogy két istent is szolgáljon (vagy inkább azok szolgálják őt). Aztán a magyar Szent Korona kettőssége: a latin és görög koronarész. Inkább ide kötelezzük el magunkat, de a biztonság szempontjából minden hidat nem égetünk fel amarra sem. Majd a példabeszédszerű gyakorlat: a család fennmaradása szempontjából üdvös volt, ha két fivér közül az egyik a kurucok, a másik a labancok oldalára állt. Az erdélyi fejedelmek a Porta és a Burg közti hintapolitikája. És hogy mégis idézzek pontosan is, a nemrégiben újraolvasott szürreális Darvasi László regényben, amit emlékeim szerint először „könyv(!)mutatványosok”-nak láttam (vagy inkább értelmeztem), szóval A könnymutatványosok legendájában botlottam a következő mondatra: „Az erdélyi fejedelemség nem kevés adóért a Fényesarcú Padisah kurvája.” A sort folytathatnám. Tény, hogy Adynak bőséges tényanyag állt rendelkezésére, amikor a kompország-jelenséget fölvázolta és a voltaképpen a kifejezést is megalkotta.
***
Oda akarok kilyukadni, hogy amikor felkent vezetőinket kárhoztatjuk hintapolitikáik miatt, megfeledkezünk arról, hogy népeink vérében (kultúrájában) hosszú évszázadok alatt, kínkeserves, kénytelen-kelletlen tanulások árán belevésődve, a fennmaradás érdekében ott van ez a kettősség. Az más kérdés, hogy a politika mindezt oly szerencsés kézzel bírta kamatoztatni, hogy amikor döntéshelyzetbe került, rendre a rossz, s nem elég, hogy nagyon gonosz, hanem ráadásul még a nagyon vesztes oldalára is sikerült állnia. Ha csak a legutóbbi bő egy évszázad döntéseit nézzük, ez nyilvánvaló. Persze, volt ott bizonyos kényszer, de a kiugrási lehetőségek is meglettek volna (ahogy a szlovákoknak ez azért a második világháború végén részben sikerült is)...

ITT OLVASHATÓ