Szerző: KEMÉNY ÁDÁM
2025.12.23.
A 2022-es népszámlálás szerint a magyar lakosságnak mintegy 42 százaléka vallotta magát hívőnek, a katolikusok aránya a 30 százalékot, a reformátusoké a 10 százalékot, az evangélikusoké az 1,8 százalékot, a többi felekezet aránya pedig még a 2 százalékot sem érte el a népesség körében. Figyelemre méltó, hogy a katolikus válaszadók száma húsz év alatt több mint 2,6 millió fővel, a reformátusoké kb. 678 ezer fővel, az evangélikusoké 128 ezer fővel, amíg az izraelitáké mintegy 5 ezer fővel lett kevesebb.
Sokat mond az is, hogy a 2001-es népszámláláskor még csak a népesség 10,8 százaléka, 2022-ben viszont már 40,1 százaléka nem is válaszolt a vallásra vonatkozó kérdésre. Templomba pedig becslések szerint csak az emberek 7-9 százaléka, ezen belül a 30 év alattiak 4 százaléka jár hetente, és részben inkább csak azért, mert szokás a faluban, elvárja a munkaadó, stb.. Megjegyzendő, hogy Európa legnagyobbrészt szekularizált, és az országok többségében a vallás magánügy, továbbá az egyház tagjai adót fizetnek.
Az egyházak finanszírozása igencsak változatos, a majdnem teljes szétválasztást megvalósító francia modelltől a meglepő belga megoldásig sok minden előfordul: ott nemcsak az egyházak, hanem az ateista (!) szervezetek is kapnak támogatást a büdzséből.
A MAGYAR STATISZTIKA MINDENESETRE DRASZTIKUS ESÉST JELEZ. Úgy tűnik, hogy az emberek egyre kisebb hányada igényli valamiféle transzcendens entitás közreműködését. Ezt a világszerte érvényesülő tendenciát, amely az egyházi intézmények befolyásának csökkenéséhez vezet, a leggyakrabban a modernizációnak, a szekularizációnak és a technológiai fejlődés hatásának tudják be. Gondoljunk a természeti jelenségekkel kapcsolatos egykori félelmekre, a tudatlanságra, ami mára jelentősen visszaszorult, vagy arra, hogy a tudományos gondolkodás terjedésével egyre nyilvánvalóbbá vált a vallásos hit és az előbbi helyébe lépő „észszerű bizalom” lényegi különbsége.
Az észszerű bizalom (reasonable trust) kifejezés egy olyan bizalmi állapotot ír le, amely nem a puszta érzelmeken, hanem logikus bizonyítékokon és tapasztalatokon alapul. Ez a magatartás élesen különbözik a (vallásos) hittől, mivel nem igényli a racionálisan bizonyíthatatlan mítoszokat és hiedelmeket, hanem inkább a megbízhatóságra és a józan észre apellál. Pl. elfogadom, hogy létezik Amerika, pedig sohasem jártam ott, de láttam róla fotókat, filmeket, telefonon beszéltem a Bostonban élő nagybácsival, stb.. Mindez elegendő ahhoz, hogy közvetlen érzéki benyomás nélkül is biztosan állíthassam, Amerika létezik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.