Szerző: TANÍTANÉK MOZGALOM
2026.
Jelen dokumentum egy több mint egyéves, részvételi alapú (társadalmasított) munkafolyamat részeként jött létre. A célunk az volt, hogy most ne az oktatáskutatók és szakpolitikusok mondják el véleményüket, hanem a „végekről” kapjunk információkat: az óvodás és iskolapadokban ülő gyerekek szülei, valamint a velük foglalkozó gyakorló pedagógusok szólaljanak meg, majd vitassák meg egymással és szakértőkkel a problémákat. Ezt követően közösen keressünk, majd adjunk vagy ajánljunk ezekhez megoldási javaslatokat, illetve fogalmazzunk meg elvárásokat. (A folyamatról további részletek a mellékletben találhatók.)
Ennek a személyes tapasztalatokra alapozó sorozatnak bármely fázisában jártunk, mindig az derült ki, hogy a hazai oktatás legfőbb – a résztvevők által napi szinten érzékelt – problémája a túlterheltség. Miért kell ennek így lennie, miért kell az oktatásnak valamilyen fogcsikorgatós, áldozatokkal járó nyűgnek lennie, amikor sok más ország oktatási rendszere kisebb nyomás és kevesebb stressz mellett is sokkal eredményesebb?
Oktatásunk hosszú ideje tananyagcentrikus – bár az utóbbi időben már ez sem teljesen igaz, a NAT 2020 bevezetésével még ez az – egyébként nem túl hatékony és célszerű – fókusz is elveszett. A Nemzeti alaptanterv töméntelen tananyagtartalma önmagát lehetetlenítette el: a gyerekek döntő többsége számára befogadhatatlan, a pedagógusok pedig nap mint nap azzal küszködnek, hogy az adott időkeretek között megtaníthatatlan. Azt érzékeljük, hogy a tananyagközpontúság helyébe technikai szemlélet lépett: hogy miként lehet a legminimálisabb források és a tanárhiány mellett működtetni az „oktatást”, sokszor inkább gyerekmegőrzést. Ugyanez a megközelítés látszik körvonalazódni a mesterséges intelligenciával kapcsolatos „stratégiában” is, amikor valamiféle tantárgyi ismeretek keretei közé próbálják azt beszorítani. A stratégia szó nem véletlenül került idézőjelbe az előbbi mondatban, mert oktatási téren ilyen jó ideje nem létezik, konzekvens, írott formában semmiképp. Ami helyette van, az ad hoc ötletelés, a problémák pillanatnyi megoldására való szorítkozás (sőt, sokszor inkább csak azok tagadása vagy elfedése), miközben a gondok jelentős része éppen ebből a fajta működtetésből adódik: az egymással összhangban nem álló módosítások szülik az újabb patthelyzeteket. No, ezeken kell mielőbb túllépni…
Az oktatás nem lehet más, mint GYERMEKKÖZPONTÚ!
A fent említett részvételi folyamatban az érintettektől beérkező több ezer szöveges választ áttanulmányozva az oktatáspolitikai problémák három csoportba kerültek: „A gyermekkép változása”, „A pedagógusok jólléte és felkészültsége”, valamint „Az iskola mint szervezet”. Ezek köré szerveztük a megbeszélések fórumait, s ezek maradtak ennek az anyagnak a fejezetei is (annak ellenére, hogy a fejezeteken belüli egyes felvetések akár másik cím alatt is megállnák a helyüket). Mindhárom témáról több alkalommal is értekeztünk, de ezek végén gyakran ugyanott, ugyanazoknál a kritikus pontoknál lyukadtunk ki. Ez nem véletlen: egy olyan szerteágazó, összetett rendszerben, mint az oktatás-nevelés, minden mindennel összefügg.
Az oktatás nem lehet más, mint GYERMEKKÖZPONTÚ!
A fent említett részvételi folyamatban az érintettektől beérkező több ezer szöveges választ áttanulmányozva az oktatáspolitikai problémák három csoportba kerültek: „A gyermekkép változása”, „A pedagógusok jólléte és felkészültsége”, valamint „Az iskola mint szervezet”. Ezek köré szerveztük a megbeszélések fórumait, s ezek maradtak ennek az anyagnak a fejezetei is (annak ellenére, hogy a fejezeteken belüli egyes felvetések akár másik cím alatt is megállnák a helyüket). Mindhárom témáról több alkalommal is értekeztünk, de ezek végén gyakran ugyanott, ugyanazoknál a kritikus pontoknál lyukadtunk ki. Ez nem véletlen: egy olyan szerteágazó, összetett rendszerben, mint az oktatás-nevelés, minden mindennel összefügg.
Ezt az anyagot eljuttatjuk a 2026-os választásokon induló demokratikus pártoknak. Természetesen nem egy „tökéletes, egyedül üdvözítő” oktatási kormányprogram megírása volt a célunk. (De azért oktatási programmá alakítható.) Sokkal inkább szerettük volna azt megmutatni – ahogy a cím is jelzi –, hogy melyek az iskolákkal kapcsolatban álló polgárok elvárásai és javaslatai egy leendő oktatáspolitika felé. Elolvasva a fejezeteket kiderül, hogy nagyon mások az igények, mint ahogyan a jelenlegi gyakorlat mutatja…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.