LÁTLELET: ROMÁK MAGYARORSZÁGON 2010–2026 – ITT KELL ÉLNED, HOGY ELHIDD

WMN / LÁTLELET
Szerző: SÁNDOR ANNA
2026.04.02.

A második Orbán-kormány alakulásakor nem sokkal jártunk a romák elleni 2008–2009-es támadássorozat és a Magyar Gárda feloszlatása után, a Jobbik pedig parlamenti pártként hergelt a romák ellen. Majd egy korszak látványos kereteként idén Lázár János botrányos, vécétakarítós kijelentése kavarta fel az indulatokat. És miközben a kormány a felzárkóztatás jegyében projektalapon akar rég fennálló, komplex problémákat kezelni, a romákat még mindig sújtják a szegregáció és diszkrimináció következményei. Szénási Szilviával, az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány ügyvezetőjével és a Polgár Alapítvány kuratóriumi tagjával, valamint Ferkovics Roland politológussal beszélgettünk az elmúlt 16 évről roma szemszögből. Sándor Anna írása a Látleletben.

A cikk végén megtalálod a legfőbb események és fordulópontok infografikáját is, amelyet Lázár-Papp Zsófia és Sándor Anna készítettek...

„Ami problémaként Magyarországon megtapasztalható, az egy szegregátumban még jobban felerősödik” – mondja Szénási Szilvia, amikor a beszélgetésünk elején a szegregációról kérdezem, hiszen az nemcsak a romák sokaságának lehetőségeit korlátozó valóság, hanem a közbeszédben és a politikai kommunikációban is megfogalmazott „ők és mi” elkülönítés. Mint például amikor Orbán Viktor a gyerekszegénység kapcsán a cigány gyerekeket leválasztotta a magyar gyerekekről, „sajátos csoportnak” nevezve őket. Miközben, ahogy azt mindkét megszólalónk hangsúlyozza, a hazai becslések szerint 800.000–1 millió fős roma közösség heterogén társadalmi csoport – a szegénységet pedig tévút etnicizálni.

Több mint a hely, ahol élsz

„A roma népesség lakóhelyi szegregációja Magyarországon az egyik legerősebb az EU tagállamai között” – állapította meg a kormányzati roma stratégia célkitűzéseit és eredményeit értékelő Roma Civil Monitor (RCM) 2025-ös jelentése, amely kiindulópontul szolgált ehhez a cikkhez is.

A Habitat for Humanity 2021-es éves lakhatási jelentése szerint 709 településen, 1384 szegregátumban él az ország népességének 2,8 százaléka, 30 százalékuk gyerek. Az érintett települések több mint fele falu. „Ha szegregátumokról beszélünk, az nemcsak azt jelenti, hogy emberek külön élnek, hanem olyan hátrányokat is, amik azért jelentkeznek, mert el vannak szigetelve a többségi társadalomtól: ilyenek a rossz lakhatási körülmények, a minőségi oktatáshoz, egészségügyhöz való hozzáférés nehézségei, a korlátozott munkalehetőségek.

Annak, aki ilyen környezetben nő fel, sokkal kisebb az esélye a társadalmi mobilitásra, ami össztársadalmi probléma, hiszen a szegénység újratermeli önmagát.

Óriási a szakirodalma a tanult tehetetlenségnek, amiből kiderül, miért hamis elvárás, hogy csupán a szorgalom segít ebből kilépni. A szegénység ugyanis nemcsak a lehetőségekben, hanem mentálisan is beszűkült, zárt helyzetet teremt” – magyarázza Szénási Szilvia.

Az 1960-as évektől induló telepfelszámolási programok nem oldották meg a problémákat – és ez nem változott a társadalmi mobilitás növelését célzó uniós pénzek érkezésével sem (lásd Nyíregyháza esetét, ahol uniós pénzből szegregálták a romákat). A kortárs telepfelszámolási kísérletek eklatáns példája a miskolci: 2014-ben az önkormányzat úgy kívánta megszüntetni a szegénynegyedeket, hogy a telepek roma lakóinak felajánlott 500 ezer–2 millió forintot azért cserébe, ha Miskolc területén kívül vesznek ingatlant. Emiatt viszont a környező települések kimondták, hogy a hozzájuk újonnan beköltözők nem kaphatnak szociális bérlakást és szociális ellátásokat...

ITT OLVASHATÓ