CHRONOWSKI NÓRA: ÍGY TÉRHETÜNK VISSZA AZ ALKOTMÁNYOSSÁGHOZ

VÁLASZ ONLINE
Szerző: CHRONOWSKI NÓRA
2026.05.13.

Alkotmányozásról csak akkor lehet szó, ha a társadalom már megnyugodott, fellélegzett, és újra képes szolidáris, toleráns közösségként gondolkodni önmagáról. Erre a megosztott, traumatizált, épp magához térő nemzet még nem áll készen, de idővel szükség lesz rá. Addig is elfogadhatóvá lehet tenni a hatályos alaptörvényt a leginkább problémás passzusok törlésével, állítja vendégszerzőnk, Chronowski Nóra alkotmányjogász. És nemcsak általánosságban tesz javaslatot, hanem konkrétan meg is mutatja, hogy első lépésként mit kellene a szövegből kigyomlálni.

Május 4-én MTA közgyűlés, történetileg a 201. – ezúttal úrhölgy leszek és taxival megyek. Izgalmasnak ígérkező nap: a megküldött napirendhez képest kapunk egy meglepetést, Magyar Péter kormányalakításra felkért miniszterelnök-jelölt is beszédet mond a tisztújító rendezvényen, ahol másnap megválasztjuk Akadémiánk elnökét.

Ennek megfelelő lelkesedéssel fészkelem be magamat az autóba, kedves sofőröm kérdi is, hová lesz a menet. Örömmel osztom meg vele küldetés célját. Szó szót követ, és kiderül, hogy én alkotmányjogász vagyok, aki éppen másfél évtizedes fojtogató nyomás alól szabadul, míg ő öt napja váltotta ki a taxiengedélyt, lévén, hogy minisztériumi dolgozóként május 9-én megszűnik a jogviszonya. Pillanatnyi csend után kérdezem, mi volt a feladatköre. Társadalmi felzárkóztatás. Sorolja az eredményeket: napelemerőmű, telemedicina orvos nélküli, hátrányos helyzetű településeken. Mi mást mondhatnék erre, minthogy választások után menetrendszerű a turbulencia, és amint beáll a „keep calm and carry on” attitűd, akkor megnézik, ki mit tett le, nem öntik ki a gyereket a fürdővízzel, látni fogják azokat, akik ellenszélben is próbáltak értéket teremteni. Benefactis pensare delicta (jó tettért jót várj). Megelőlegezem, hogy kedves sofőröm sem a taxiból fog nyugdíjba menni, amihez még amúgy is nagyon fiatal. Ezen felbátorodva óvatosan megkérdez, mit gondolok, mi lesz az Alaptörvénnyel.

Konstitucionalistaként és republikánusként a témának nem tudok ellenállni, kérem is, hogy lassítsunk kicsit, mert már az Alagútnál járunk, és ez a probléma bővebb kifejtést igényel.

Mert az alkotmányozás bonyolult hatalompolitikai, társadalmi és lélektani feladat, amelyre a magyar nép, a maga traumatizált, abuzált,

számtalan törésvonal mentén megosztott, épp magához térő, világát kereső állapotában jelenleg nincs felkészülve.

Amire fel van készülve – a 2026. április 12-ei, minden eddiginél szélesebb demokratikus felhatalmazás alapján – az az, hogy kilépjen az abuzív állam-egyén kapcsolatból. A nemzet meg akarja változtatni a politikai rendszert, és szeretne dolgozni is ezért. A parlamenti mandátumok kétharmadát érő demokratikus legitimációval megbízott győztes párt elnöke pedig ígéretet tett – a „köz” elvárásainak megfelelően és közérthető módon – (1) az uniós pénzek hazahozatalára, és (2) a – már kevésbé közérthető – jogállami helyreállításra. Csak hát az utóbbi az előbbi előfeltétele.

A kétharmad+ imponáló és meggyőző, de a helyreállítás rögös út – osztom meg kedves taxisofőrömmel. Ugyanis semmiképpen sem megoldás az Alaptörvény lecserélése parlamenti kétharmaddal, erőpozícióból. Szerény javaslatom a sokak által támogatott kétlépcsős alkotmányozás lenne: egy olyan megoldás, amilyet Lengyelország alkalmazott az 1990-es években.

A lengyelek a demokratikus fordulat deklarálására 1992-ben alkotmánytörvényt (ún. „kis alkotmányt”) fogadtak el a kormány és a parlament viszonyáról, illetve a helyi önkormányzatokról, de emellett hatályban maradtak az 1952-es államszocialista alkotmány egyes, politikailag semleges rendelkezései. Így 1997-ig két törvény jelentette a lengyel alkotmányos rend alapját. Az új lengyel alkotmányt pedig 1997. április 2-án fogadták el, majd május 25-én népszavazás erősítette meg. A nyolc éven át tartó munkát és kísérletezést, amelyet élénk társadalmi és szakmai vita kísért, a parlament alkotmányügyi bizottsága fejezte be, közvetlenül alkalmazandó alaptörvényt fogadott el. A lengyel alkotmány a 2015-23 közötti PiS-uralom alatt is kitartott, az alkotmánysértések sora az uniós jogállamisági követelmények számonkérését is intenzívebbé tette...

ITT OLVASHATÓ