MATEKLECKE 6927. – HOGYAN ÉPÍTSÜK FEL MAGYARORSZÁGOT? – 12. RÉSZ: MIT KEZDJÜNK A PROPAGANDISTÁK BOCSÁNATKÉRÉSÉVEL?

FACEBOOK
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2026.05.18.

A Ripost volt munkatársa tegnap kétórás interjúban beszélt az Átlátszónak arról, hogyan működött belülről a ner lejáratógépezete. Elmondta, hogy a Karmelitából jöttek az akták, hogy a célszemélyek lejáratása volt a feladat, nem az újságírás, hogy a "fentről kérik" bevett szólás volt a szerkesztőségben, hogy 2021-től titkosszolgálati fájloknak tűnő dokumentumokból dolgoztak, hogy egyszer olyan cikket írtak, amit a Hírcsárda változtatás nélkül vett át paródiaként, hogy a főszerkesztő úgy írt "bennfentes" cikkeket, hogy a riporterek valójában semmit nem hallottak azokból a beszélgetésekből, amelyekre a történetek épültek.

Elmondta azt is, hogy 2015-ig újságírónak tartotta magát, azután propagandistának.

Forgács Ágnes nem fog bíróság elé kerülni, nem szegett törvényt, legalábbis nem olyat, amiért vádat emelnek. Nem ő írta a jogszabályokat, nem ő rendelte meg a kampányokat, nem ő irányította a gépezetet. Ő csak dolgozott benne, mint sokan mások. Reggelente bement a szerkesztőségbe, leírta, amit kértek, és hazament. Elfogadható-e a bocsánatkérése?

A válasz nem egyszerű, és nem kellene, hogy egyszerű legyen. Én nem bocsáthatok meg neki, mert nem voltam áldozat. Legalábbis a lejáratásoknak nem, a hazugság célpontjaként persze én is az voltam, ahogy mindenki. Egy egész társadalom nyomorodott meg lelkileg néhány száz hasonló embertől, akik csak a munkájukat végezték. És a munkájuk az volt, hogy hazudjanak.

A bocsánatkérés nem feloldozás, és nem is amnesztia. De Forgács, azokkal ellentétben, akik még mindig a fidesz-mantrát hangoztatják, legalább kimondta, amit tett, és már ez is több, mint amit a legtöbb propagandista valaha tenni fog. A Ripost szerkesztőségéből nem ő az egyetlen, aki tudta, mit csinál, de eddig ő az egyetlen, aki kamerába mondta el.

A bocsánatkérés szükséges, de nem elégséges. Akkor hiteles, ha nem áll meg a szavaknál, ha nyilvánosságra hozza, amit tud, ha segíti az elszámoltatást, ha a neve és az arca mögött ott van a tett is.

Mit kezdjünk velük? Nem szabad elfelejteni, amit tettek, mert nem ártatlanok. A nyilvánosság emlékezete nem ítélet, de nem is amnézia. Értsük meg, hogyan működött a rendszer, ez az egyetlen módja annak, hogy soha ne épüljön fel újra.

Az elmúlt tizenhat év egyik legfontosabb tanulsága, hogy a rendszer nem működik emberek nélkül. Nem elég a gépezetet szétszedni, ha nem értjük meg, miért voltak hajlandók kiszolgálni. Forgács azt mondta, egy idő után természetessé vált. Ez a legijesztőbb mondat az egész interjúban. Mert az jelenti, hogy bármelyikünkkel megtörténhetett volna.

Ez nem felmentés. Ez figyelmeztetés.

ITT NÉZHETŐ MEG