2016. november 15., kedd

"EGY AKOL, EGY VÁLYÚ"

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gusztos István
2016.11.14.


Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy a hatalmon lévő szervezetnek számomra ki a legundorítóbb figurája… Valahogy mindig úgy érzem, éppen az, aki az adott pillanatban jártatja a száját, vagy akár csak megjelenik valahol – mondjuk az „Országgyűlésben”…
 
A szervezetben rengetegen vannak olyanok, akiknek semmiféle érdemi teljesítmény sem róható terhükre(…) – egyetlen feladatuk, szerepük az, hogy az ellenzéket gyalázzák, mégpedig a lehető legpofátlanabb, leginkább tenyérbemászó módon. Például ilyen szerepben tündököl az a zállamtitkár vagy micsoda, aki a mai züllésen Vona Gábortól a következőt kérdezte:
 
"Milyen érzés Gyurcsány Ferenccel egy akolban lenni, az MSZP-vel egy vályúból enni?"
 
Normális(abb) országokban az olyan bandaháború, mint amilyennel a Fidesz és a Jobbik hosszabb ideje szórakoztatja a közönséget, legfeljebb a politikai pálya szélén, de inkább a partvonalon kívül képzelhető el.
 
Hát hiszen nem is lesz, nem is lehet nálunk demokrácia mindaddig, amíg a Fidesz-típusú szervezetek ki nem szorulnak a játéktérről… Mert amíg a centrumban, meghatározó erőként létezhetnek, addig minden hiába…
 
Hiába játszik például az ellenzék demokráciát, hiába kérdez bármit a Keresztapától: legtöbbször csak megalázó, banditákhoz illően előadott „választ” kap.
 
De azért az „egy akol, egy vályú” dumája megér néhány szót. Mégpedig azért, mert az egyatáborból az egyavezér talpnyalója (hogy finom legyek) szellemeskedett így...
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése