Szerző: Stőhr Lóránt
2017.02.24.
...Enyedi Ildikó románca mesei-mitikus próbatételt állít egymással álmodó, magányos főhősei elé: fel kell ismerniük egymást ébrenlétükben, és le kell győzniük a köztük húzódó távolságot. Profán helyszínt, egy vágóhidat választ a szerző a próbatétel helyszíneként. Endre a gazdasági osztály tapasztalt vezetője, intelligensen intézi az ezernyi konfliktussal és vonzalommal egymáshoz láncolt közösség belső ügyeit, belelát az emberekbe, és szót is ért velük. A középkorú férfi azt gondolja, túl van az élet hívságain és együgyű játékain, a szexualitás kényszerén, a párkeresés folyamatosan kudarccal végződő kalandján – magánya belátáson alapuló tudatos döntés. Mária, a vágóhíd új minőségbiztosítási ellenőre, ellenben semmilyen közösségbe nem tud beilleszkedni, egyedülléte mentális problémáiból eredő kényszerűség. A sugárzóan fiatal nő Asperger-szindrómás, irtózik az érintéstől, nem érti az emberi kommunikáció furcsa kanyarjait és áttételeit, mindent szó szerint vesz. Megtanították ugyan rá, hogyan olvasson fizikai jelek alapján az emberi szándékokban, és fotómemóriája segítségével utólag nagy erőfeszítéssel képes értelmezni a történteket, de csak a világos helyzetekben érzi magát biztonságban. Elvágólagos rendet tart lakásában, ahogy életében is, s inkább lemond az emberi társaságról, ahol mindent átitatnak a kimondott szónak ellentmondó szándékok. Enyedit nem maga a betegség érdekli, az Asperger-szindróma csupán lehetőség arra, hogy emberi mivoltunkra kérdezzen rá, valahogy úgy, ahogy Werner Herzog állít tükröt a civilizáció elé Kaspar Hauser alakjával. Hogyan lehet elsajátítani az emberi kommunikáció többrétegűségét, a mellébeszéléssel elfedett valódi közlést kiolvasni, s miért nem lehet mindig egyenesen beszélni? – kérdezi a szerző Mária viselkedésén keresztül.
A vágóhíd közegének zajos élénksége és szövevényes emberi kapcsolatai veszik körbe a két főhős felismeréstörténetét. A vállalat tipizált, de eleven karaktere a munkaügyi vezető hőzöngő, önmagát macsó dumákkal ámító, féltékeny és frusztrált papucsférj (Schneider Zoltán), a nagyhangú, érzéketlen szívtipró, a „vágóhíd bikájává” előlépő új mészáros (Nagy Ervin), az idős takarítónő (Békés Itala), aki a szexről álmodik, és pár pillanatra elő is varázsolja szunnyadó nőiségét. Rutinos színészek játsszák a szerepeket pontosan elhelyezett gesztusokkal, hangsúlyokkal, színpadiasságuk mégsem lóg ki a film finoman stilizált világából. A jelentősebb mellékszereplők közül egyedül Tenki Réka vitte félre a pszichológus karakterét, aki a páciensek megértése helyett azok szexuális elcsábítását tartja elsőrendű szakmai feladatának. A főszereplők viszont nem játszanak – szuggesztív jelenléttel bírnak. A színészként amatőrnek számító dramaturg-műfordító-könyvkiadó Morcsányi Géza magas, vékony alakjával, nyúlt arcával, dörmögő, rosszul artikuláló hangjával feledhetetlen egyéni színt és nyers hitelességet kölcsönöz Endre alakjának, míg a Katona József Színház színésznője, Borbély Alexandra méltósággal és szeretettel lényegül át az áttetszően naiv és okos nő alakjába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.