2017. július 20., csütörtök

"TÉNYLEG SOROSRÓL, MEG A SZERENCSÉTLEN MENEKÜLTEKRŐL KELL ÉRTEKEZNEM EGY ÖTÉVESSEL?"

444.HU
Szerző: Horváth Bence
2017.07.20.


...Hat szempont egy ilyen beszélgetéshez 

Maga a kérdés, hogy hogyan beszéljünk a gyerekekkel politikáról, illetve mit kezdjünk a lejárató, gyűlöletkeltő kampányokkal, persze nem csak Magyarországon merül fel. Az amerikai választások alatt például sorra születtek a cikkek arról, hogy mit lehet mondani egy gyereknek Donald Trumpról, illetve mindarról, amit a republikánus jelölt képvisel. A leggyakrabban felmerült tanács ezekben az írásokban mindig ugyanaz volt: bármit is gondolunk az adott kérdésről, próbáljunk higgadtak maradni, és őszintén, nyitottan válaszolni a kérdéseikre.

Ezeket a szempontokat erősítették meg azok a hazai pszichológusok is, akiket megkérdeztünk a kérdésről.

Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus és apablogger szerint bármilyen témáról is beszélgetünk gyerekeinkkel, fontos legalább nagyjából belőni, hogy mennyire érdekli, mennyire érdekelheti az adott téma, ahhoz pedig, hogy ezt megtudjuk, érdemes nekünk, szülőként is kérdéseket feltenni. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kérdéssel válaszolunk a kérdésre. Így nem csak időt nyerünk, de be is tudjuk határolni, hogy milyen mélységig menjünk a válaszunkkal.

Ami még fontos, teszi hozzá Szél, hogy nem az a cél, hogy toljuk le minél hatásosabban a gyerekeink torkán a mi álláspontunkat, az pedig végképp nem cél, hogy még az érzéseinkkel is nyomasszuk őket, ők ugyanis ezekkel szemben védtelenek. Hanem az kell legyen a cél, hogy kritikus, érzékeny és nyitott gyerekeket neveljünk, amit leginkább úgy tudunk elérni, ha megpróbáljuk arra ösztönözni a gyerekeket, hogy tegyenek fel kérdéseket, merjenek kételkedni és vitatkozni, fogalmazzanak meg saját gondolatokat. Akár a plakátokkal, akár bármilyen egyéb közéleti kérdéssel kapcsolatban.

Vida Katalin tanácsadó szakpszichológus hat szempontot szedett össze, amit érdemes szem előtt tartani, amikor hasonló kampányokról beszélgetünk gyerekekkel: 
  • Mint minden szorongáskeltő helyzetről a legjobb, hogy ha minél egyértelműbben és a gyerek életkorának megfelelő módon beszélünk. Egy óvódáskorú gyerekkel nem kell részletes politikai elemzésekbe bocsátkozni, de egy kamasznak ugyanakkor minden lehetőséget meg kell adni, hogy a világ felé bontakozó érdeklődését megélhesse.
  • Érdemes elkerülni a katasztrofizálást. Még ha mi magunk is úgy érezzük, hogy egy-egy eseménynek aggasztó következményei lesznek, emlékeztessük magunkat és a gyerekeket is, hogy minden rendben van körülöttük. Ha valami ijesztő a számára, akkor legelőször biztosítsuk afelől, hogy ő és az őt körülvevő emberek biztonságban vannak. 
  • Akkor beszéljünk vele a politikáról, amikor ő felhozza, ő kérdez, az ő figyelme rá irányul. A negatív politikai kampányok épp eléggé körbeveszik őket, nem kell, hogy mi is a szükségesnél inkább tematizáljuk ezt az ő életükben. 
  • Igyekezzünk tárgyilagosak maradni, még ha bennünk is heves érzelmek kavarognak, annál inkább biztonságot tudunk nyújtani a gyerekeknek, minél inkább egy megérthető, értelmezhető világról beszélünk nekik.
  • A legtöbb negatív politikai kampány a politikai ellenfél dehumanizálására törekszik, vagyis arra, hogy a másik felet ne tekintsük embernek (ezért hangzik el a rádióban és a TV-ben a “migráns”, nem pedig a “menekült emberek”). Érdemes a gyerekekkel beszélgetni róla, hogy azok, akik ellen a negatív kampány folyik, ugyanúgy emberek, tetőt szeretnének a fejük fölé és magukat és a szeretteiket biztonságban tudni.
  • Ha egy idősebb gyerek nagyon érdeklődik a politikai témák iránt és bevonódna, fontos számára elérhetővé tenni olyan kezdeményezéseket, ahol megélheti azt, hogy ő maga is tehet valamit a világ jobbításáért (az élet negatív eseményeivel szemben érzett tehetetlenség a depresszió táptalaja). Ha egy gyerek nagyon aktívan érdeklődik magától, mutassuk meg neki, hogy hol önkénteskedhet, például oszthat ételt menekült vagy hajléktalan embereknek.
Szél szerint ha már elkezdődik egy ilyen beszélgetés, akkor érdemes a gyerek érettségi szintjének megfelelően tágítani is a témát, hogy ne csak az kerüljön szóba, amit a plakát megalkotói üzenni akartak. A konkrét kampány esetében ez például annak megbeszélését jelentheti, hogy ki is az a Soros György és milyen tevékenységeket támogat valóban Magyarországon, hogy mibe szól bele “Brüsszel” és mibe nem, hogy milyen fejlesztéseket köszönhetünk az EU-nak, hogy mit jelent az, hogy bevándorlás, mit jelent menekülni, mit jelent az, ha valakit üldöznek, és ha már itt tartunk, miért is jött létre az Európai Unió.

Valamint érdemes rávilágítani, hogy a tömegek mögött egyéni történetek vannak, ez pedig azért fontos, mert ezzel lehet megelőzni azt, hogy a gyerekek túlságosan is sémák, sztereotípiák mentén gondolkodjanak, esetleg cselekedjenek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.