POPPER PÉTER: A POLITIKA BEMÁSZIK AZ ÁGYADBA

VÁROSI KURÍR 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: KÖRMENDI ZSUZSA
2017.12.20.

Boldog karácsonyt! – mondjuk az elkövetkező napokban mind gyakrabban, ám ez leginkább csak üres jókívánság, mert az esetek egyre nagyobb százalékában nem igazán gondoljuk komolyan. 

Nem tiszteljük, nem szeretjük egymást, a segítőkészség lassan nevetséges lesz, a barátságok napról napra felszínesebbek, s családokat sokszor csak a megszokás vagy a lustaság tartja össze. Nem olvasunk, nem járunk színházba, hangversenyre, múzeumba. Vajon miért lettünk érzelmileg ennyire szegények? Hová tűntek az emberi értékek? Erről kérdeztük még a 2000-es évek első felének végén Popper Péter pszichológust, aki 76 évesen távozott közülünk, 2010 áprilisában, pont akkoriban, amikor az Orbán-kormány ismét hatalomra került.

Kelet-Európa őrizte a kultúrát

– A klasszikus humán polgári értékeket – s ebbe beletartozik az olvasás, a színház-, múzeum- és hangverseny-látogatás, de a jóízű értelmiségi viták épp úgy, mint az emberek egymás közötti jó kapcsolata – az elmúlt fél évszázadban a kelet-európai térség őrizte. A legritkább esetben fordul csak elő, hogy mondjuk egy német autónagykereskedő Thomas Mann Varázshegyéről cserélne eszmét a szomszédban lakó milliomos építési vállalkozóval, vagy, hogy az amerikai híradástechnikai cégtulajdonos baráti körben Kirkegardról és Heideggerről vitatkozna. Csak ebben a lenézett keleti régióban volt klasszikus kultúra.

Igen, akármilyen furcsa, a szocializmus értelmisége őrizte a klasszikus – vagy divatos szóval élve polgári – értékeket. Itt hallgattak Schubertet és Beethovent, itt sziszegtek az avantgarde elleni fellépések miatt, s itt ismerkedtek vele nagy titokban. Itt fogyott el pillanatok alatt a Nagyvilág vagy a Kortárs, itt álltak hosszú sorok egy-egy Miller- vagy Williams-dráma bemutatásakor a Vígszínház pénztára előtt, itt volt értéke az író, a költő szavának.

Emlékszem, amikor az egykor volt Szovjetunióban aspirantúrára jártam a Lomonoszov Egyetemre, kötelezően részt kellett venni az ateista kör foglalkozásain. Utána pedig összegyűltünk az egyik kollégiumi szobában, körbeültünk a padlón, s némi vodka társaságában megvitattuk, van-e isten. Igen… a tartalmas beszélgetések… Most azonban már nálunk is tönkremennek, megszűnnek ezek az értékek...

ITT OLVASHATÓ