2017. december 20., szerda

BOKROS LAJOS: A MAGYAR GAZDASÁGI CSODA FELTÉTELEI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BOKROS LAJOS
2017.12.20.


...A magyar csoda: álom és valóság

Az önkényuralmi rendszer kormánya szerint hazánkban már megvalósult a gazdasági csoda. Ezt a délibábot elsősorban a makrogazdasági mutatószámok látszólag rendkívül kedvező alakulásával igyekeznek alátámasztani.


Pontosan egy éve, az Élet és Irodalom ünnepi számában már írtam erről. (Medgyessy 
visszatér, 2016/51–52., december 21.) Érdemes a 2017-es év tapasztalatai alapján meghosszabbítani az ott megfogalmazottakat.

A magyar gazdaság idén várhatóan rekordszintű növekedést ér el: 3,8 százalékot. Ez magasabb, mint az IMF előrejelzése, de alacsonyabb, mint amit a kormány jósol. Lényeges azonban, hogy ez az egyik legalacsonyabb a számunkra versenytárs új EU-tagállamok között. Csehország és Lengyelország gazdasága bőven 4 százalék fölött, Romániáé közel 6 százalékkal fog nőni (ez utóbbi már veszélyesen sok). Magyarország tehát nem felzárkózik a Nyugathoz, hanem leszakad a Kelettől.

A kormány ünnepli a foglalkoztatottság növekedését. Csaknem négymillió ember dolgozik Magyarországon, vagy legalábbis papíron van valamiféle állása. Ennek természetesen örülni kell, de annak már nem, hogy félmillió honfitársunk elment az országból, és csaknem háromszázezren közmunkásként dolgoznak. Ez utóbbi foglalkoztatás zömmel nem hatékony, nem termel hozzáadott értéket, piacon eladható árut és szolgáltatást. Hazánkban a közmunka az önkényuralmi kormány által céltudatosan megszüntetett szociális háló részbeni pótlását, illetve a munkavállalók kiszolgáltatottságának tudatos fokozását szolgálja.

Az infláció idén újra pozitív lett, azaz árcsökkenés helyett végre áremelkedés tapasztalható. Ennek mértéke kicsi, ami elsősorban a külföldi infláció alacsony voltával függ össze. Az MNB nem nyilvános pénzpolitikájának egyik legfontosabb célja a forint árfolyamának lassú, de folyamatos rontása annak érdekében, hogy a magyar munkának a kormány egyéb intézkedései­vel jelentősen meggyengített versenyképességét némi leértékeléssel – legalább részlegesen – ellensúlyozza.

Az államháztartás hiánya a kormány szerint idén is alacsonyabb marad, mint a bruttó hazai termék (GDP) 3 százaléka. Ez jó hír lenne, ha egyrészt megbízhatnánk a kormány által közzétett számokban, másrészt abban, hogy a költségvetésből különböző közbeszerzésekre és pályázatokra kifizetett előlegek valaha befolynak az EU kasszájából. Márpedig ez a tétel óriási, idén több mint ezermilliárd forint. Ha ez nem térül meg, mert az Európai Bizottság ellenőrei szabálytalanságokat, netán tudatos csalást fedeznek fel a pályázatokban, akkor az államháztartási hiány 2017-ben a bruttó hazai termék 5 százalékát is meghaladhatja.

A külső pénzügyi egyensúly legfontosabb mutatószáma a folyó fizetési mérleg egyenlege. 2017-ben valószínűleg folytatódik a többlet. Egyrészt azért, mert a külkereskedelmi mérlegben többlete lesz az országnak, részben az exportban tapasztalható növekedés nyomán, részben pedig azért, mert a beruházások elmaradásából fakadóan alig nő a gépek és berendezések behozatala. Másrészt azért, mert az olaj világpiaci ára idén alig növekedett, így a magyar gazdaság ezen ismét megtakarított több mint 1 milliárd eurót. Harmadrészt azért, mert a félmillió külföldön dolgozó magyar vendégmunkás és családtagjaik várhatóan tovább növelik hazautalásaikat.

Tavaly azt írtam, hogy a magyar gazdaság mintegy „kegyelmi állapotban” van a kormánytól szinte teljesen független, általa nem befolyásolható külső tényezők rendkívül szerencsés együttállása miatt. Nos, ez a páratlanul kedvező csillagállás idén is folytatódott. Vajon meddig?

A magyar betegség: piacellenes önkényuralom

A külső körülmények kivételesen kedvező mivolta politikai szempontból azért fontos, mert enélkül a magyar gazdaság bizonyíthatóan nagyon rossz állapotban lenne. Hiszen a magyar kormány tevékenysége inkább rombolja a gazdaságot. Ha a külső körülmények szerencsés együttállását kiegészítjük az Európai Unió költségvetéséből származó források iszonyúan nagymértékű behozatalával (vagy, mint láttuk, belföldi megelőlegezésével, ami rávilágít a sérülékenységre), akkor elmondható, hogy ennek híján bizony azonnal kiderülne, mennyire nem megalapozott, nem fenntartható a magyar gazdaság növekedése, mennyire nem megalapozott az a főleg külső tényezőkből táplálkozó, mesterséges konjunktúra, amit az önkényuralmi kormány nem kevés ostoba beképzeltséggel saját tevékenysége eredményének tulajdonít.

Ha egy kormány nem tudja, minek köszönhető a viszonylagos siker, akkor nem lesz képes időben felismerni a külső körülmények hátrányos megváltozását, és ami még fontosabb, nem lesz képes arra helyesen válaszolni. Az eljövendő válság mélyítése tehát előre be van programozva a magyar rögvalóságba – ahelyett, hogy annak enyhítésére számíthatnánk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.