2020. július 29., szerda

IDEGENEK AZ ÉJSZAKÁBAN

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.07.29.


Sírdogált és hüppögött a felcsúti láblabda csapat edzője, hogy többnyire a hangulat miatt kapnak ki a Makovecz falak között. Ebben az idényben, amikor pedig harmadikok lettek a zenbéetybe, ötször. Nem úgy kell érteni, hogy a játékosokat megüli a spleen meccs közben, vagy hogy az élet értelmét keresve ténferegnek a pályán, és elsüllyednek a metafizikában, hanem, hogy üres az aréna. A labda ilyenben bánatosan puffan, visszhangzanak az edzői utasítások, hogy törd el a lábát, harapd le a fülét, esetleg rúgj már bele egy egyeneset cseszd meg.

Kong a stadion, és ilyenben meccselni nem érdemes. Vannak olyan elvetemült láblabdások és egyéb artisták, akik ki is jelentették, hogy a járvány miatt üres stadionokban ők föl nem lépnek, mert a játék a nézők miatt van, nélkülük semmi értelme a cirkusznak. Érthető ez, viszont Felcsúton – mindenütt az országban, de ott különösen – nem a járvány miatt nem járnak a nézők a meccsre, hanem más okból. Egyre kevesebb az olyan ember, aki a létezés értelmét és legfelsőbb rendű formáját a futballban találja meg. Egy viszont ezek közül a mi kedves vezetőnk.

Aki akkor is ott tömi magába a lelátón a szotyolát, amikor minden más organizmus messzire menekül. Azt is keseregte még a Felcsút edzője, hogy beszélt a klub vezetőivel, és ők sem értik miként lehet, hogy a kétezres falu nem tölti meg a közel négyezres stadiont, holott egy óvodás is látja az ebben feszülő ellentmondást. Kétezres falunak libalegelő dukál, ahol a krétával fölfestett csíkok mellett a falu apraja és nagyja tud szurkolni a hentesnek, a traktoristának vagy a plébánosnak, a csillogó stadionban fellépő zsoldosnak viszont nem. Sőt, nincs is annyian, hogy megtöltse a stadiont.

Még, ha az utolsó csecsszopó és járókeretes aggastyán is elmegy, akkor sem. De el sem megy. Nem kisvasutazik, nem wellnessezik, ahogyan feltehetőleg a kétfarkúak szerint itt építendő rakétakilövő állomásnak sem örül majd. Mindezekből kitetszik – holott a siránkozó edző szerint világszínvonalú a klub – mégiscsak idegen test a stadion és csatolmányai a faluban, amely addig fog élni, míg az álmodója is, tehát már nem túl sokáig. És most mégsem arról mélázunk, hogy minek a stadion, ha majd szétrohad, „miért nő a fű, hogyha majd leszárad”, ugye, hanem ennek idegenségéről...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése