NEMCSAK AZ A BAJ, HA A HÍREK HAZUDNAK, HANEM AZ IS, HA NEM IS LÉTEZNEK

444.HU
Szerző: SARKADI ZSOLT
2020.07.17.

...A helyi média megrogyásának jórészt pénzügyi okai vannak, de ez valószínűleg nem minden. A hirdetési bevételek csökkenésének első áldozata értelemszerűen a kisebb hirdetőkkel és kisebb pénzekkel dolgozó helyi sajtó, hiszen ez a szféra az, ahonnan a Google és a Facebook elsőként csaklizza el a hirdetőket, hiszen az internetes óriáscégek tényleg sokkal hatékonyabban hirdetnek, mint mondjuk a 22 ezer lakosú amerikai Pottstown helyi lapja vagy a Kalocsai Néplap.

Ezen felül viszont az interneten folyamatosan áradó információözön is megnehezíti a kisebb, helyi lapok dolgát, hiszen a hírolvasásra, mint rituáléra való igényt a CNN, a New York Times vagy a Guardian is kielégíti, sőt, sokak számára még a BuzzFeed is. Az emberek sokáig azt hitték, hogy a pusztuló helyi média szerepét majd átveszik az internetre költöző vagy eleve az interneten induló nagyobb újságok, de már látjuk, hogy ez nem így történt. Magyarországon is felkap ugyan néhány helyi ügyet az országos sajtó, de ez inkább a kivétel, nem a szabály, és olyan, országos szemmel bagatellnek tűnő helyi eseményekről, mint egy körzeti röplabdatorna, a vadaspark új kifutója vagy egy bekötőút felújítása, az országos sajtó biztosan nem fog beszámolni. Azért nem, mert nem éri meg: az országos szerkesztőségek is úgy működnek, hogy lehetőleg minél alacsonyabb költségszint mellett tudják a lehető legnagyobb olvasottságot elérni, ezáltal maximalizálni a reklámbevételeiket.

Mindezek mögött pedig a jelenlegi médiamodell alaptézise húzódik, mégpedig az, hogy az emberek termékként tekintenek a hírekre, sőt olyan termékként, ami az interneten legtöbbször még teljesen ingyen is fogyasztható. A hírszolgáltatás azonban nem termék, hanem - ahogyan a neve is mutatja - szolgáltatás, sőt közszolgáltatás dimenziója is van, ahogyan a világ legtöbb országában fenntartott közmédia-rendszerek közpénz-finanszírozása is mutatja. Szinte minden szakértő egyetért abban, hogy ha azt akarjuk, hogy a az életünkre nézve releváns hírekkel és érdekes cikkekkel lássanak el bennünket, akkor olvasóként el kell fogadnunk, hogy egy szolgáltatást veszünk igénybe, amiért fizetnünk kell. Egy ilyen átállással talán talán a mai kereskedelmi (és ebből kifolyólag olvasottság- nézettségalapú) médiában egyre inkább eluralkodó minőségi problémák jelentős része is megoldódna, hiszen az emberek jobban meggondolják, mire adnak pénzt, mint azt, hogy mire kattintanak.

A helyi sajtó és a vidéki nyilvánosság drasztikus leépülése Magyarországon is látható, igaz, a vidéki sajtó Magyarországon a trianoni szerződés óta nem volt annyira virágzó, szabad és független, mint az Egyesült Államokban a Google és a Facebook színre lépése előtt. Nem tudni, hogy a rendszerváltás utáni időszak hová vezetett volna, ha a kormányzat nem olvasztja be az összes vidéki lapot a saját emberei által irányított alapítványba, de valószínűleg, a fentebb ismertetett okok miatt a a Fidesz nélkül is haldokolna a magyar vidéki sajtó nagyobb része.

Hogy a független helyi újságok hiánya mit tett a vidéki közélettel, azt bárki láthatja, aki vidékre utazik: még százezres megyei jogú városokban több száz hozzászólásos, kívülállók számára érthetetlen Facebook-kommentfolyamokban vitatkoznak az emberek, a helyi politikusok mutyijai szinte mindig titokban maradnak, kívülállók számára pedig közel lehetetlen független forrásból származó és érthető információkhoz jutnia egy-egy város ügyeit illetően.

ITT OLVASHATÓ