HULLÁMLOVASOK

FACEBOOK/VÍRUSNAPLÓ
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2021.11.17.

Beszéljünk nyíltan: a magyar kormány hozott egy döntést, amely szerint inkább feláldoz még 5-6.000 életet a vírus oltárán, minthogy újabb, népszerűtlen, kötelező védekező intézkedéseket vezessen be. A mérleg egyik serpenyőjében tehát az emberi életek, a másikban pedig a kormány népszerűsége áll. 

A mérleg nyelve nyilvánvalóan a népszerűség felé billent.

Az összes mértékadó előrejelzés arra figyelmeztetett már egy hónappal ezelőtt, hogy amennyiben nem kerül sor szigorú óvintézkedések bevezetésére – kötelező maszkviselés, zárt terekben oltási igazolvány, tömegrendezvények korlátozása – az év végére újabb 5-6.000 fővel emelkedhet a járvány halálos áldozatainak száma. És hiába igazolják a trendek az előrejelzés igazságát, a kormány – a járműveken való kötelező maszkviselésen kívül - semmiféle hatékony járványellenes intézkedést nem hozott. Így azután nem is meglepő, hogy lassan ugyanott tartunk, mint tavasszal, a járvány tetőzésének idején.

Tegnap 165 ember halt meg a covid-fertőzésben és 525-en kerültek kórházba. 21.500 elvégzett teszt eredményeként 5.323 új fertőzöttet találtak. Ugyanezek a számok a hozzánk hasonló népességű, a kormányfő által korábban laboratóriumnak tekintett Ausztriában: 40 haláleset, 452.000 (!) elvégzett teszt és 11.889 új fertőzött. Ami azt jelenti, hogy míg nálunk minden negyedik elvégzett teszt pozitív, addig Ausztriában csak a tesztek 3 százaléka. És tulajdonképpen még örülhetünk is, hogy csak négyszer annyian haltak meg tegnap covid fertőzésben Magyarországon, mint az osztrák laboratóriumban. Kiváltképp, ha ehhez hozzászámítjuk, hogy míg nálunk még mindig 15-20 ezer forintba kerül a tesztelés, addig Ausztriában minden állampolgárt bármikor ingyen tesztelnek.

A fiam családja Bécsben él, az unokáimat hetente háromszor tesztelik az iskolában. A család minden hónapban kap 10 ingyen tesztet a várostól. Ha a fiam zenekari próbára megy, akkor előtte a zenekar minden tagja ingyen tesztelteti magát a kijelölt helyeken.

Senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy nálunk akár négy-ötszöröse is lehetett a fertőzöttek száma. Csakhogy akiknek nincsenek súlyosabb tüneteik, azok nem költenek tízezreket a tesztre. És akik saját pénzen tesztelik vagy teszteltetik magukat, azok többsége nem jelenti be hivatalosan ennek eredményét.

Egy szó mint száz, senkinek fogalma nincs, hogy mi a valódi járványhelyzet Magyarországon. Csak azt látjuk, hogy napról napra nő az elhunytak, a kórházba és lélegeztetőgépre kerülők száma. És érezzük, hogy a helyzet óráról-órára súlyosabbá válik.

Tele vagyunk aggodalommal és szorongással, a legrosszabbra készülünk. Szemben a magyar állammal, amely az előző járványhullámok idején teljes bizonyosságot szerzett afelől, hogy a szavazóit sokkal jobban zavarják a kötelezően előírt járványellenes intézkedések, mint az, hogy Magyarország az harmadik hullám idején világelső volt a covidhalálozások ranglistáján, lakosságarányosan nálunk haltak meg a legtöbben a járványban.

De ennek nem az az oka, hogy a magyar lakosság ennyire részvétlen. Hanem az, hogy az emberek jelentős részének fogalma sincs arról, hogy mi történik valójában itthon és mi a világban. Egy tavasszal, a járvány tetőzése után elvégzett közvéleménykutatás eredménye szerint a magyar állampolgárok jelentős többsége meg volt győződve arról, hogy a magyar kormány jól vagy nagyon jól kezelte a járványt. És ez nem azért volt így mert a magyarok butábbak, mint más országok lakói, hanem mert fogalmuk sem volt a valós helyzetről. A kormány sikerpropagandája hatékonyabban működött, mint a pártállami diktatúra idején bármikor. Amikor nálunk halt meg lakosságarányosan a legtöbb ember, akkor minden kormánypárti médiafelületen arról szólt a tájékoztatás, hogy a beoltattak számában világelsők vagyunk, hogy nálunk áll rendelkezésre a legtöbb féle oltás. Aztán amikor elkezdtünk hátrafelé csúszni az oltottsági rangsorban, akkor arról már csak azok tudtak, akik a kormánypárti propaganda médián túl is keresnek információkat. Utóbbi azonban nem könnyű feladat, mivel a médiafelületek 90 százaléka a kormánypropagandát sulykolja. A Fidesz legstabilabb szavazóbázisát jelentő idősebb, alacsonyan iskolázott, kistelepüléseken élők tipikusan ebbe a médiafogyasztó rétegbe tartoznak.

Most a negyedik hullám kezdete óta pedig az egész ország ki van tapétázva egy ócska propagandafilm gusztustalan óriásplakátjaival. Minden huszadik-harmincadik ilyen mellett ott árválkodik egy-egy fekete-fehér plakát is, amelyen bús férfiak azt a rendkívül informatív és invenciózus kijelentést teszik, hogy „az oltás működik”. Janka unokám a minap az iskolából jövet megkérdezte, hogy a Semmelweis fideszes-e. Amikor megkérdeztem, hogy miért gondolja, akkor nagyon logikusan azt válaszolta, hogy azért „mert a Merkely fideszes és a Semmelweisnél dolgozik”.

Az oltottak száma hónapok óta stagnál. Jól látható, hogy azok, akik eddig nem oltatták be magukat a jelenlegi körülmények között a jövőben sem fogják. Vagyis az látszik, hogy csak azok oltakoztak, akik eredendően is úgy várták az oltás megjelenését, mint a Messiást. A kormánynak azonban jószerivel senkit nem sikerült meggyőznie az oltás hasznosságáról. Ami persze nem meglepő, hiszen nem is tett erőfeszítéseket ennek érdekében. Annak a kormánynak, amelynek egyetlen valódi sikere az agyak átmosása, amelynek kitartó propaganda-kampányával sikerült a korábbi miniszterelnökből valóságos közellenséget, a gonosz megtestesítőjét faragnia, amelynek propagandakampánya akkor is elhitette az emberekkel, hogy csökken a rezsi, amikor növekedett, amely ugyanilyen eszközökkel országos járvánnyá dagasztotta az idegenellenséget, amelynek sikerült Angela Merkelből ellenséget Putyinból pedig barátot csinálni, nyilván megtalálhatta volna a hatékony propaganda eszközöket az oltakozás népszerűsítésére.

Ha akarta volna. Csakhogy nem akarta, mert voltak ennél fontosabb dolgai: ellopni a Balatont, a Velencei- és a Fertő tavat, újabb és újabb közpénzeket átszivattyúzni az oligarcháknak, hazugságkampányokat építeni a főpolgármester és a többi ellenzéki politikus lejáratására, átjátszani a diákváros helyét a kínai kommunista pártnak, gyűlöletet szítani az Európai Unió ellen és a sor vég nélkül folytatható.

Azokban az országokban, ahol valóban a járvány ellen harcol a kormány, teljesen nyilvánvaló, hogy ennek leghatékonyabb eszköze a közvélemény folyamatos, tisztességes tájékoztatása a kialakult helyzetről. Magyarországon is annak volt a legnagyobb meggyőző ereje, amikor a közönség az első hullám idején szembesült az olaszországi kórházakban kialakult helyzetről. Az intenzív osztályokon készült képek, az egészségügyi dolgozók kétségbeesett, könnyes beszámolói, a kórházak udvarán sorban álló hűtőkocsik látványa sokakat meggyőzött azok közül is, akik korábban bagatellizálni próbálták a veszélyt. Csakhogy nálunk a kormány egyik legelső intézkedése az volt, hogy a médiát kitiltották az egészségügyi intézményekből. Az ott dolgozóknak megtiltották, hogy nyilatkozzanak bármiről és ez mind a mai napig így van.

Nálunk nem az információk megosztásával, hanem azok minél sikeresebb elhallgatásával küzd a kormány -- és nem a járvány, hanem a népszerűségvesztés ellen. Pedig ha látnák az emberek, hogy mi történik a kórházak intenzív osztályain az odakerülőkkel, hogy hogyan állnak a kórházi kapacitások, ha tisztességesen tájékoztatnák őket arról, hogy melyik vakcina mennyire hatékony védelmet nyújt a különböző korosztályok számára, hogy az elhunytak közül az oltottak mikor, milyen oltást kaptak, hogy településenként hogyan alakul a fertőzöttek száma, akkor bizonyosan növekedne az oltási hajlandóság.

Még a hozzánk hasonló politikai vezetés alatt álló Szerbiában is közzétették az arra vonatkozó adatokat, hogy a beoltott elhunytak közül ki milyen oltást kapott. Nálunk azonban semmiféle ilyen információhoz nem lehet hozzájutni. Mert akkor kiderülne, hogy az elhunytak döntő többségét Sinopharmmal oltották. Ők azok, akik azt gondolják, hogy védettek a vírussal szemben, ehhez igazítják életmódjukat. Aztán kiderül, hogy semmiféle ellenanyag nem termelődött a szervezetükben a két oltás után. Ez nemcsak az ő számukra tragikus, hanem az oltásellenesek malmára hajtja a vizet, akik egyre hangosabban hirdetik az oltással kapcsolatos nézeteiket. A minap az egyik leghypoltabb „megmondóember" egyszerűen nácinak nevezte azokat a kis pártokat, amelyek bizonyos intézményekben az oltások kötelezővé tétele mellett érveltek. És ennek hatalmas sikere volt.

A közösségi médiában böngészve egészen megdöbbentő az oltásellenes nézetek hirdetőinek száma és magabiztossága. Az oltással a szervezetbe juttatott chipen és mérgen túl, a szexuális vágy elvesztésén keresztül a 10 év múlva várható mellékhatásokig a legelképesztőbb fenyegetésekig mindenféle olvasható, a mérleg másik serpenyőjében pedig gyakorlatilag semmi nincs. Sem tájékoztatás, sem felvilágosítás, sem ellenérvek az oltásellenességgel szemben. Csupán két szomorú férfi és egy üres félmondat; „az oltás működik”. Mindeközben a negyedik járványhullám alatt az ország kifosztása, a demokrácia leépítése zavartalanul, teljes gőzerővel üzemel.

ITT OLVASHATÓ