Szerző: VÁRADI PÉTER
2022.04.29.
A virágot Vacskamati egy szokásosan könnyfakasztó Lázár Ervin-i történet elején kapta, mert hirtelen születésnapja lett. Rettentően örült neki, de ahogy teltek a hetek, elfelejtkezett róla. A virág „kornyadozott és hervadozott”. Mígnem Dömdödöm egy nap azt mondta, hogy „dömdödöm”. Erre Vacskamati minden nemtörődömségét megpróbálta hirtelen bepótolni, és két nap múlva így fordult a virághoz: „Mi lesz már! Tessék sárgállani, tessék zöldelleni, tessék lilállani, tessék kékelleni!”
*
Hát sajnos nem így megy ez. A magyar egészségügy virágja 50 éve nem volt kapálva, öntözve. Kurzustól, sőt társadalmi berendezkedéstől függetlenül úgy tekintettek rá, mint egy láthatóan nem az írott törvényeknek megfelelően, de – a betegek és az orvosok által évtizedeken keresztül csiszolt sajátos szabályrendszerben – mégiscsak köznyugalomra okot adóan működő rendszerre.
Az orvosok és egészségügyi szakszemélyzet alulfizetettségét a szolgáltatást igénybe vevő állampolgár hálapénzzel kompenzálta. A paraszolvencia erkölcsileg és szakmailag kompromittálta a rendszer minden részvevőjét, ugyanakkor gyakorlatilag ez volt az egyetlen teljesítményösztönző és minőségbiztosítási elem.
Rendkívül káros hatása volt a képzésre. A tudástranszfer lényege, hogy a tudással rendelkezőnek érdeke legyen a készségek átadása. Amikor a főorvos, egyetemi docens nem a fizetéséből élt, hanem naponta volt kénytelen áruba bocsátani a legalapvetőbb készségeit, a rezidens elől a vakbélműtétet is leoperálta. Kifejezetten ellentétes volt az érdekeivel, hogy tanítson, a maga konkurenciáját segítse kiépülni, főleg ha semmi kompenzációt nem kapott cserébe. A szakorvosok úgy szereztek képesítést, hogy a vizsgakövetelményekben előírt műtéti tapasztalat töredékével sem rendelkeztek.
Emellett fenntartotta és bebetonozta a hierarchiát. Hiszen a betegnek valahonnan rá kellett jönnie, hogy az osztályvezetőnek is pénzt kell adnia. Érdemes volt felmutatni, kinek hol a helye a sorban. Látványosan számonkérni, esetleg megalázni az alorvost a viziteken, személyesen átadni a zárójelentést a főorvosi szoba diszkrét magányában.
A paraszolvencia szétzilálta a betegutakat is. Az orvosok nemcsak a gyógyítóképességüket, hanem tudatosan vagy tudattalanul, de az ellátási folyamat mentén elfoglalt helyüket, kapuőri szerepüket is pénzzé tették. Ennek természetes következménye, hogy nem azok, nem akkor és nem feltétlenül azt az ellátást kapták, amire szükségük volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.