Szerző: NEMZETKÖZI SATÓINTÉZET (IPI)
2022.05.03.
Oroszországban az elmúlt harminc évben megközelítőleg hatvan újságírót öltek meg. Volt, akit fejbe lőttek, másokkal géppisztolygolyó végzett, valakit megmérgeztek, valakit agyonvertek, másokat elütöttek autóval, kidobtak az ablakon, túszul ejtették, és lemészárolták őket. A legtöbb esetben soha nem derült ki, hogy ki tervelte ki a gyilkosságokat, és a világon alig néhány maradt fenn közös emlékezetünkben a meggyilkolt újságírók nevei közül. Pedig ők az igazságot keresték, amihez szembeszálltak a gigantikus állami propagandagépezettel.
Aligha lehet annál fontosabb jelzés, hogy egy országban valami szörnyen rossz irányba halad, mint amikor újságírókat gyilkolnak meg. Figyelmeztetés, hogy a világnak nagyon is aggódnia kell.
Putyin most még ennél is tovább ment. Arra kényszeríti Európát, hogy megélje az elképzelhetetlent.
Közép- és kelet-európai újságírókként ezekben a hónapokban az egész régiónkra kiható háborúról tudósítunk. Olyan veszteségekről számolunk be, amelyek generációk emlékezetébe égnek, és olyan fájdalmakról, amelyeket az idő sem képes begyógyítani. Magyarázzuk és kontextusba helyezzük a felkavaró képeket, a politikusok nyilatkozatait és az adatokat. A nap 24 órájában dolgozunk azon, hogy megkülönböztessük a tényeket a propagandától.
Olykor kénytelenek vagyunk magunkra ölteni újfajta újságírói szerepeket is. Trollgyárak által terjesztett álhíreket leplezünk le, és figyelemmel kísérjük az állami szerveket, hogy a háború idején az orosz propaganda visszaszorítására tett intézkedéseik összhangban vannak-e a törvénnyel. Közben azon dolgozunk, hogy hangot adjunk sok százezer ukrán menekültnek, akik a szomszédos országokban az emberséget és a szolidaritást keresik, hogy aztán méltóságteljes új életet kezdhessenek a hazájuktól távol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.