Szerző: HaFr
2015.12.25.
Széky János, kollégám a nyilvánosságban, akivel alapvető értékek is összekötnek, egy érdekes cikkben utasítja el a budapesti és a varsói "események" analógiás megközelítését, magyarán azt, hogy Lengyelország hazánk sorsára jutna az autokráciának való behódolásban. "A fő különbség," írja, hogy "Lengyelországban egy egészséges politikai közösség, pontosabban a választásokat eldöntő „bizonytalan” része, elkövetett egy hibát, amit ki lehet javítani. Magyarországon a politikai közösség beteg, és nem tudható, hogy ki, mi, hogyan fogja meggyógyítani."A fő különbséget egyebek mellett az alapozza meg Széky szerint, hogy "míg Lengyelországban ez szabad, gazdaságilag is független, plurális és nem utolsó sorban felkészült (...), Magyarországon jórészt a kormányzati kegy és oligarchák függvénye. Ha éppen nem kormánypárti, akkor is hajlamos rá, hogy az államhívő-kollektivista alapnyelvet beszélje (legföljebb baloldali változatban), a kormányzat által adagolt információkból éljen, és ha nem is a Fidesz szócsöve, mindig a Fidesz cselekedeteire adjon válaszokat, tehát az ő fogalmai szerint gondolkodjék. (...) Úgyhogy annak, aki nem az alapnyelven beszél, minimális esélye van, hogy szóhoz jusson a „nagy” (elektronikus) médiában."
Mondhatni ezt a magam (és PKP-beli társaim) bőrén is érzem, akik a lényeget tekintve radikálisan más nyelvezettel, értékrenddel, és eltökéltséggel küzdünk a Fidesz-rezsim (és az ennek részét képező) ún. demokratikus ellenzékkel szemben. Miközben számos tekintetben távolról sem képviselünk hírértéket, nyilvánvalóan ütközünk olyan akadályokba, amelyek egy valamire való demokráciában nem léteznének, és a hiányzó képességeinken túl büntetnek minket, illetve nem engedik a képességeink nyilvánosságban való pótlását a potenciális szavazótáborunkhoz való eljutással...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.