Szerző: Tuareg
2016.07.15.

Rengeteg rendőrt ismerek. Három évnyi Hatalom elleni terepharc, többtucatnyi feljelentés, nyomozás, házkutatás, rabosítás, sok tüntetés szervezése, és azok közül számos erőszakos feloszlatása, meg ilyesmik után az lenne a meglepő, ha nem ismerném a zsaruk világát. Ismerem, alaposan és közelről. És egyáltalán nem lehetetlen, hogy átálljanak egy kritikus helyzetben. Éppúgy utálja többségük a Rezsimet, mint mi, éppúgy károsultja annak a diktatórikus szabadrablásnak, mint mi, éppúgy aggódik a saját, családja és hazája jövőjéért, mint mi. És éppúgy szeretne olyan országban élni, ahol a demokratikus jogállam törvényeinek kell alávetnie magát, nem pedig politikai megrendelésre sorozatgyártott ügyészi parancsoknak.
De tisztázzuk: nem fognak átállni, amíg nem érzik az erőt bennünk. Álltam már sokszor rendőrsorfallal szemben, pár centiről nézve farkasszemet velük. Hallottam már sisakos rohamrendőrtől, egymásnak feszülés közben: legyetek már elegen, vazze! Mutogatta már készenléti rendőr a középső ujját a Parlament felé velünk együtt, nettó módon kifejezésre juttatva Orbánról, meg a Rendszeréről alkotott tömör véleményét. Mi szóltunk rá, hogy vigyázzon magára, mert az orrunkban növő szőrszálat is sejtenként megfigyelik a TEKlegények. Úgyhogy épp ezért nem fogok konkrét zsarukról beszélni, mert nem a velük való kibacás íratja velem a cikket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.