2016. december 4., vasárnap

MIÉRT ALSZANAK ANNYIAN A BLAHA ALULJÁRÓBAN?

INDEX.HU
Szerző: EF
2016.12.04.


Megjött a tél, újra előkerült az utcai hajléktalanság kérdése. A politikusok vissza-visszatérő mantrája, hogy az ellátórendszer gondjai lényegében megoldottak, aki ennek ellenére sem akar bevonulni, az ellen joggal lehet rendészeti eszközökkel fellépni. A tényleges számok ehhez képest merőben mást mutatnak, 30 ezer hajléktalanra jut nagyjából 10 ezer férőhely, ráadásul a hajléktalanságra fordított erőforrásoknál hatványozottan jelentkezik a budapesti vízfej problémája, holott több vidéki városban rosszabb a helyzet. A legnagyobb baj, hogy nincs út a hajléktalan-létből a bérlő-létbe, és ezt a lépcsőt egyelőre szinte kizárólag kicsi civil szervezetek próbálják megteremteni, míg a hasonló állami program drága és csak keveseknek szól, az uniós pályázatokból pedig pont a legalkalmasabb jelölteket zárnák ki.

Ahogy megjönnek az első hajnali fagyok, úgy jön el minden évben menetrendszerűen a hajléktalansággal foglalkozó nyilatkozatháború ideje: a kormányoldali politikusok megtartják szokásos sajtótájékoztatóikat arról, mennyi mindent tettek az ügy érdekében, az ellenzék és a civilek pedig felhívják a figyelmeket a hiányosságokra.
Meg lehet-e jobban alázni embereket, mint a TV2 tette a hajléktalanokkal?

Idén az utcán alvó emberek kérdése még a főáramú kormányközeli médium, a Vajna-féle TV2 ingerküszöbét is átütötte, ahol hó elején egy empatikusnak nem nevezhető riportban dolgozták fel a józsefvárosi hajléktalanok kérdését. De bármilyen ízléstelen is volt maga a műsor, az általa felvetett probléma valós:
emberek alszanak az aluljárókban, a hideg beköszöntével egyre többen.

Fegyelmezéssel próbálták megoldani, kudarc lett a vége

A közterület életvitelszerű használatát tiltó passzust először a szabálysértési törvénybe foglalták, de később azt az Alkotmánybíróság
elkaszálta, ezért átírták magába az alaptörvénybe. Ezután röviddel megjelentek a különböző erről szóló helyi rendeletek.

A társadalom elég megosztott annak kérdésében, helyes-e ez a megközelítés, a Policy Agenda 2013-as mérésekor a budapestiek nagyjából fele-fele arányban támogatták és ellenezték az önkormányzatok hajléktalanokkal kapcsolatos tiltóintézkedéseit. A hatóságok változó intenzitással tartatják be a szabályt, a Város Mindenkié
adatigényléseiből tudjuk, hogy az önkormányzati választások környékén például megugrik a büntetési statisztika, de jellemzően havi néhány esetnél megáll. 2015-ben és 2016 első felében egyetlen előállítás sem történt az adatbázis szerint.

Ennek alapján úgy tűnik, a rendőrség nem igazán lelkesedik a hajléktalanok vegzálásáért, és a kerületi vezetések is főleg választási időszakban tartják fontosnak a rendtartásnak ezt a formáját. A külön erre a célra létrehozott, szinte teljesen kihasználatlan Szabálysértési Pont irodájának fenntartása egyébként évi mintegy
20 millió forintba kerül - a folytatásból kiderül, hogy ezt az összeget értelmesebben is el lehetne költeni lakhatási fronton.

E tekintetben nem igazán hoztak változást az elmúlt évek, pedig a Fidesz kormányra kerülése után röviddel gyakorlatilag hadat üzent a hajléktalanság ezen formájának az “életvitelszerű tartózkodás közterületen” betiltásával.

A főváros és a kormány hajléktalanügyben a kezdetektől külön univerzumot alkot a civil szervezetekkel és jogvédőkkel, valamint a szociális szakma nagy részével. Utóbbi csoportok alapvetően hibásnak tartják a kérdés rendészeti megközelítését, a hajléktalan élethelyzet kriminalizációját, és úgy látják, a kormány előbbre rangsorolja, hogy az átlagpolgár lehetőleg ne találkozzon a problémával, mint hogy humánusan kezelje a helyzetet. Szintén folyamatos kritika tárgya a lakástámogatások célzása, a hajléktalanellátás rendszere, és az abból kivezető utak hiánya.

A döntéshozók viszont állítják, minden egyre jobban alakul, a rendészeti megoldásokon túl az ellátórendszerre is jut bőven a költségvetésből, egyre több a férőhely a szállókon, a probléma gyökerét jelentő lakhatási válságot pedig sikerült kezelni többek közt a devizahiteles-mentőcsomaggal, a nemzeti eszközkezelővel vagy éppen az ócsai szociális lakóparkkal...


ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.