Szerző: Szegváry Katalin
2016.12.23.
Először a nevére figyeltem fel az MTV-ben. Aztán megtudtam, hogy egyik kedvenc festőművészem, Sváby Lajos fia. Egy idő után már saját jogon is érdemes volt figyelni rá, Bánó csapatában, az Objektívben. Pedig minden szabálytalan rajta. A hangja, a prozódiája, az arca, a mozdulatai. Nem szépfiú, de mégis vonzó pasi. Ezt mondják a nálam fiatalabb nők is. Bevillan egy másik kép. Két kis kópé, Kereszthy Gábor és Sváby András bermuda gatyában üldögél a volt filmgyár udvarán, amit akkor már a TV 2 tulajdonolt, és arra vár, hogy feladatot kapjon az új csatornán. Szeretem a posztjait a Facebook-on. A ma már étterem tulajdonos Sváby a közélet rezdüléseire fanyar, angol humorral reagál. Nem agresszív, de van az írásaiban valami finoman gyilkos irónia, amivel a hazai politikai életet kommentálja. Még mindig sokan figyelnek rá. Az Ürömi Hütte vendéglőse, a Panir streetfood-lánc és a Videoklinika tulajdonosa ma nem kell a médiának. Még nem kell. Nagy luxus kihagyni a tudását.
- Szegvári Katalin: Emlékszel, én már tárgyaltam a TV2 akkori vezetőjével, és mondtam nektek, vigyázzatok Tolvallyal.
- Sváby András: Azt se tudtuk, ki ő. Akkor találkoztam vele életemben először. Prokopot, a jobbkezét, egyszer láttam egy szlovákiai rafting túrán. Mi kiszálltunk csurom vizesen egy kenuból, amikor ő éppen megérkezett vasalt ingben, egy elképesztően drága, faberakásos biciklin. Egymást kérdeztük, ki ez az ember, és mondták, hogy ő lesz az egyik kereskedelmi tévének a feje. Mondtam, Jézus Máriám.
- Hogyan kerültetek a TV2-höz?
- Amikor Peták István és Sárközy Erika megszüntette az Objektívet, visszamentem a rádióba dolgozni. Nekem a rádió mindig a menekülő helyem volt, olyan mint a tökéletes, csodálatos nő, aki mindig hűséges hozzám. Én meg mindig hűtlen voltam hozzá. De ő rendszeresen visszafogadott. Keresztyvel visszamentünk hétvégi Krónikát csinálni. Kéthetente egy esti krónikát, egy délit, egy délutánit és egy késő estit. Ez volt a dolgunk, kevés pénzért, de örömmel.
- Párszor pofán csaptak benneteket a politikai döntések, a médiaháborúk.
- Mi azt nem pofán csapásnak éltük meg, inkább kalandnak. Egy idő után már csak röhögtünk, hogy elmentünk egy műsorba, amit nagyon szerettünk, legyen az Egyenleg vagy az Objektív, akkor azt megszüntették, mi meg vissza a rádióba. Amikor a Csúcs-féle őrjöngés volt a Magyar Rádióban, akkor én pekingi tudósító voltam. Onnan datálódik a Keresztyvel való barátságom. Korábban is ismertük egymást, voltunk együtt bulizni, meg csajozni, de nem voltunk közeli barátok. Akkor lett szorosabb a kapcsolatunk, amikor fölhívtam Gábort Pekingből, ő Párizsban volt tudósító, és mondtam neki, figyelj ide Gábor, mi nem adhatjuk a hangunkat egy olyan intézménynek, amelyiknek Csúcs László a vezetője. Engem nagyon megviselt a százhatvankilenc rádiós kirúgása. Naponta egyeztettünk Gáborral. Visszajöttünk mind a ketten szabadságra, és a választások után jött Bánó, hogy indul egy műsor, az Objektív, van-e kedvünk ott dolgozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.