2017. május 2., kedd

A GRÓFOCSKA

HUPPA BLOG
Szerző: Szele Tamás
2017.05.02.



Kérem, be kell vallanom, kissé zavarban vagyok. Már a második eset, hogy volt kollégámat kell, hogy is mondjam, kissé lebarnítanom. Ha jobban belegondolok, nem is kissé. Pedig hát itta a sörömet, ette az ételemet, egy bagón voltunk: de amit kell, azt kell. Hát akkor kerítsünk sort Stoffán grófra.

Stoffán György úgy gróf, hogy nem gróf, ilyenből nekünk sok van, magam is bonyolult családból származom, aminek később fontossága lesz, anyai ágon ugyanis neológ zsidó vagyok, ezzel szemben apai ágon magyar nemes, ámde nekem az anyai ágom volt rokonságban – a Zrínyiekkel, ami azt mutatja, hogy a magyar történelem kicsit bonyolultabb dolog annál, amint azt Stoflicsek elképzeli. Na, de hát mindegy is, csak megjegyeztem, hogy a mi családunk történetesen szerepel a Gothai Almanachban, a gróf úré nem annyira.

Hogy aztán ennek következtében a mi családunkat úgy megjárta a huszadik század, hogy én vagyok az első férfitagja, aki három évnél kevesebbet ült politikai okok miatt, az majdhogynem természetes is. Volt nálunk minden, főleg, hogy Romániában éltünk: német katona, orosz hadnagy, román őrmester, mind ott voltak, haláltábor és hadifogság, politikai perek és repülőgépek eltérítése: röviden úgy jellemezhetném ezt a kort, hogy a szögesdrót és a gumibot száz éve volt. Auschwitztól a Duna-deltáig, némi vorkutai kitérőkkel.

Bár Szolovkát is megjárták páran.

De hogy jön ez Stoffán grófhoz?

Stoffán mestert én 1991-ben ismertem meg, és akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni. Akkoriban én a Kurír című lapnál dolgoztam, mint függetlenített rovatvezető és külpolitikai akármi, köszönhetően annak, hogy viszonylag jól beszélek olyan tíz idegen nyelvet. Bár megértek többet is, de beszélni csak tízet tudok. Hiába, esendő az ember. Stoffán Gyuri rejtelmes módon került a belpolitikai rovathoz, ugyanis ő volt az az ember, aki a világon semmihez sem értett, de kicsit sem, és az ilyen munkaerő ritka kincs. Az volt neki az erénye, hogy korábban a Szent Korona nevű sajtpapírnál dolgozott, és onnét könyörögte át magát ehhez a liberális orgánumhoz.

Úgy is hívtuk: az üstökös. Feltűnt a legszélsőbb jobboldalon, és áthúzott az égbolton balra.

Emellett szerette a sört és a magyaros ételeket, főleg, ha én fizettem.

Fizettem… most miért ne? És melyikünk nem kedveli a fehér asztal örömeit?...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.