VISSZAVONUL A MINDENÜTT JELENLEVŐ

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: VASVÁRI G. PÁL
2017.09.26.

Már nem tervezi, hogy 2019-ben újra indul a polgármesteri tisztségért Mészáros Lőrinc hajdani gázszerelő, Orbanisztán urának jó barátja, aki néhány év alatt lett Magyarország ötödik leggazdagabbja és nyolcadik legbefolyásosabbja, s aki 2011 óta Felcsút polgármestere. Szegény, szegény Mészáros Lőrinc! Szörnyű lehet neki, hogy a legszebb férfikorban – hisz’ még csak 51 éves – már el is veszítette mágikus erejét…

Mert kétségtelenül kellett birtokolnia néki valami csodás, emberfeletti – mondhatni isteni – képességet, ha egyszer azt mondta – visszalépését magyarázva – a Hír Televíziónak adott interjújában „Néha azért, fizikailag, persze mindent megoldok, de fizikailag nem tudok állandóan jelen lenni mindenütt.”

Amiből ugyebár a közönséges, mindig mindenütt jelen lenni teljességgel képtelen halandók számára rögvest nyilvánvaló: a rengeteg lábon és sokkal felettük álló vállalkozó eleddig nem volt sem fizikailag, sem kémiailag, sem biológiailag és tán még pszichikailag sem akadályoztatva, hogy állandóan mindenütt jelen legyen. Biztosan így kellett lennie, ha egyszer mások – például a kíváncsi firkászok, riporterek – számára szinte elérhetetlen volt, mégis mindig mindenről mindent jól tudott. Különben nem lett volna ily sikeres.

Mi lesz most már véle? Lehet, hogy ő, akinek cége egy évtized alatt ezerszeresére növelte bevételét, mert „megküzd, megharcol minden egyes munkáért” – sőt, mint igen szerényen, ám büszkén állította: „mindent a munkámmal és az eszemmel szereztem meg” továbbá „hát lehet, hogy okosabb vagyok Zuckerbergnél” – szóval lehetséges, hogy egy ilyen rendkívüli személyiség egyszerűen föladja és visszavonuljon?

Mi is marad neki? Az a pár cégecske, némi földecske, média, kastély, szálloda és balatoni kemping, meg más himi-humi apróság… De ki fogja ezután vigyázó szemét Felcsút fejlesztésére vetni, ha ő kiszáll szűkebb pátriája önkormányzati taposómalmából?

El is képzelem a jövőjét. Ne szépítsük, sivár. Az üzletet jórészt a családra hagyja. Csak akkor szól bele, ha kérdezik. Marad neki a molyolás a szőlőben, a kitérgyesedett barna kordbársony nadrágjában. Néha egy-egy disznóvágás. S alkalomadtán, ha épp a szomszédok szépen kérik, talán a franciakulcsot is a kezébe veszi, beállítja, megszereli a cirkót, a gázrezsót. Borotválkozás közben, reggelente, aggódva ellenőrzi a tükörben: most, hogy ráérősebb lett az élete, vajon ereszkedtek-e alább a szeme alatt a táskák, mélyültek-e tovább a ráncok? Ha igen, akkor is akad, amitől kisimul minden gyűrődése. Mert megmarad a nagy szenvedély: ha meccs van, akkor ott a helye a lelátón! Szotyizás, azután pofa sör mellett, egy kis duma a haverokkal, a Viktorral meg a többiekkel… Kell ez, nem lehet örökké ezerrel pörögni, mindig, mindenütt jelen lenni!...

ITT OLVASHATÓ