2017. november 5., vasárnap

A NYUGATI ÁRAMLAT NYELVE - TISZTELET ARISZTOTELÉSZNEK (2. RÉSZ)

KANADAI MAGYAR HÍRLAP BLOG
Szerző: GÖLLNER ANDRÁS
2017.11.04.


Nézőpont nélkül nincs nézet - Gunnar Myrdal

Bevezető

Arisztotelész tiszteletére készítette sorozatom egy nagyon egyszerű üzenettel indult útjára: aki ismeretlen vizeken óhajt utazni, vigyen magával egy iránytűt, hogy el ne vesszen. E sorozat egy olyan iránytűről szól, melynek első változatát Arisztotelész készített több mint 2,300 évvel ezelőtt, s mely otthon van akár a természettudományok akár a társadalomtudományok terepén. Én ezzel az iránytűvel, annak egyre tökéletesebb változatával navigálok az élet viharos vizein, miközben portugál vitorlás barátaim tanácsa cseng a fülemben: Navigare necesse est, vivere non est necesse.

A Nyugati Áramlat fogalma

A nyugati áramlat nem Góg vagy Magóg fiaival, vagy Szent István koronájával, hanem a görög Arisztotelésszel, annak cirka 2,367 évvel ezelőtt írt és Politika címen rögzített remekművével, kezdődik. /1/Ahogy azt Lukács Tamás helyesen megállapítja, sosem feledkezhetünk meg, még mi magyarok sem arról, hogy „A tudományok metodológiája mindmáig arisztotelészi alapokon nyugszik. Ma is irányadó az empíriára, a kiterjedt adatgyűjtésre és ezek analizálására, a szillogizmus használatára, valamint az induktív és deduktív következtetések józan kombinálására épülő módszer.” /2/ Számomra, a nyugati áramlat azt a hálózatot jelenti, amelyet a nyugati világ társadalom tudósai, gondolkodói, szőttek, alkottak, hogy Arisztotelész nyomában, a klasszikus görög forrásokból kiindulva, ésszerű, igazságos, fenntartható és alkotmányosított alapokra helyezzék a társadalmi együttműködés rendszereit. (Ezeket az utóbbi fogalmakat majd rövidesen tisztázni fogom, hisz mindegyikük körül forró a levegő, mindegyiket többféleképen lehet értelmezni.)

Mielőtt egyik korábbi vita-partnerem, vagy bárki nekem esne azzal, hogy na csak, itt már megint egy merénylet készül, „a demokráciára alkalmatlan Kelet régi toposzát” próbálom lenyomni olvasóim torkán, kénytelen vagyok pontosítani. /3/ Az, hogy mondanivalómat már évek óta, a nyugati áramlatból származó nagyfeszültség ereje hajtja, sosem hátráltatott abban, hogy elismeréssel, forduljak a Kelet, vagy bármely éghajlat, tiszteletre méltó szellemi áramlatai felé. A legtöbb nyugati gondolkodót, akit Arisztotelészt követi, rá lehet csatlakoztatni a keleti áramlat nagyfeszültségére, anélkül, hogy abba belepusztulnának. Mondok egy példát. Én, többek közt, Nietzsche nézeteit követem, azt az embert, aki közismert tisztelettel fordult a másság, s többek közt, a keleti másság felé. /4/ (Arra a kérdésre, hogy mégiscsak, miért követem Nietzsche gondolatvilágát, hisz sokak szerint ő egy őrült volt, csak egy kollegám véleményét tudom most hirtelen, mentségemül felhozni: „Nietzsche olyan meghatározó benyomást gyakorolt az egész európai kultúrára, hogy annak 20. századi alakulása nélküle megmagyarázhatatlan volna.” /5/)

A nyugati áramlat nagyfeszültségére kötött szemlélet, tehát, nem idegenkedik a keleti áramlat fő irányvonalától, melynek eredeti változata a Ji King – ben, a változások könyvében található. /6/ A Ji King, mint Fichte, Hegel, Marx, Derrida, és sok más Nyugati filozófus is, egymással ellentétben álló, de egymást kiegészítő, multi-poláris erők állandó konfliktusáról beszél, ezekből a konfliktusokból vonja le történelmi következtetéseit. A Ji King-ben szereplő polaritások nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetjük őket. A Kínaiak szerint, ezek az ellentétes erők, normális körülmények között, rendezettségre törekednek, kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak, bár az egyensúly sose tartós, a változás az egyedüli örök. Röviden: Arisztotelészt, és az őt követő nyugati áramlat képviselőit több ponton is összekapcsolhatjuk a keleti nagyfeszültség áramköreivel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése