Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2019.05.10.
A tét nagy, hiszen a glóbusz első számú hatalmasságai ülnek vagy nem ülnek le tárgyalni egymással, az emberiség jövője ezen áll vagy bukik. Trump „a legmagasabb világi hely”, ezt maga Orbán mondta két évvel ezelőtt a Lámfalussy-konferencián. Az elnök szinte még hivatalba se lépett, de miniszterelnök urunk már mindent tudott róla, világtörténelmi, sőt üdvtörténeti jelentőségével is tisztában volt, és percig se habozott ezeket az ismereteket az örvendező publikummal megosztani. Ami pedig őt magát, Orbán Viktort illeti, vele kapcsolatban a kételynek árnya se bukkanhat föl. Európa erős embere ő, ahogy ezt a leghitelesebb hírforrások már több alkalommal a tudtunkra adták, legutóbb például a Magyar Nemzet: „a magyar miniszterelnök ma már a világpolitika [...] egyik meghatározó szereplőjévé vált [...] Egyre többen Európa egyik erős embereként tekintenek Orbán Viktorra”. Hasonlóan vélekedik Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője is: Trump „Európa erős embereként tekint Orbán Viktorra, és a kevés komolyan vehető európai vezetők egyikének tartja”.
Orbán és Trump személyében tehát Európa és Amerika, a földkerekség két legfontosabb kontinense ad egymásnak randevút. Világszerte sokan vártak már erre a találkozóra, írja a 888.hu, nyilván a legmegbízhatóbb közvélemény-kutató intézetek felméréseire támaszkodva, később azonban zavaros feltevésekbe bocsátkozik. Eszerint Trump hívhatta volna Junckert, Merkelt vagy Macront is akár, ő mégis Orbánt hívta „valószínűleg azért, hogy Európa jövőjéről egyeztessen, és tájékozódjon a kontinens politikai kihívásairól. Ebből a szempontból pedig a lehető leghitelesebb európai vezetőt invitálta Washingtonba”.
Biztosan így van, mindamellett legyen szabad három észrevételt megkockáztatnunk. Juncker, Merkel és Macron ismereteink szerint mostanában nem akar több szekérderéknyi borzalmasan drága haditechnikát vásárolni az Egyesült Államoktól, Orbán ellenben akar. Az egyik nagyhatalomtól atomerőmű, a másiktól vasútvonal, a harmadiktól ötödik generációs vadászbombázók, ezt ő nyilván úgy magyarázza önmagának, hogy megvesz kilóra mindenkit, akit akar. Karesz hüje Gyöngyi hüje csak én vagyok okos énnekem a segembe is felyem van.
Ez volt az első észrevétel. A második: ha Trump csakugyan Európa jövője és „politikai kihívásai” felől kívánna érdeklődni, akkor megkérdezné a szakértőit. De nem kérdezi őket, mert nem kíváncsi se Európára, se a szakértőire, akiket csaknem annyira utál, mint Orbán a sajátjait. Valószínűbb, hogy Trump egyszerűen csak szeretné megnézni közelebbről azt az embert, aki önmagát úgy írja le, hogy „én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzője”.Természetesen mindenki az, akinek mondja magát, ha tehát valamely embertársunk akkus fűnyíróként mutatkozik be, akkor ő egy akkus fűnyíró, és passz. Ilyesmin nem vitatkozunk. Evvel együtt ez a „legkeresztényebb” kissé meglepően hat annak az embernek a szájából, akihez képest Dzsingisz kán egy oszlopszent volt, szimplán csak azért, mert dokumentáltan hitt valamiben, ami még őnála is szubsztanciálisabb. Viszont Trump kíváncsisága is megérthető. Közös fotón szerepelne azzal a hivatalban lévő politikussal, aki mellett még ő is egy mentálisan élére vasalt polgár benyomását bírná kelteni. Emberek vagyunk. A harmadik megjegyzés pedig a „lehető leghitelesebb európai vezető” kitételre vonatkozik. Erről csak annyit, hogy a hiteles ember olyan, mint a viszkis rabló. Gazságokat művelt, de a büntetését leülte, kitanulta a fazekasmesterséget, tetszetős cserépedényeket állít elő. Azóta hiteles. Azelőtt…?
A cél tehát ennyi. Két hasonszőrű svihák egyszeri találkozása, közös sajtótájékoztató, ötven másodpercek a világ televízióiban. Ami garantáltan nem lesz benne, az a visszaédesgetés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.