2020. február 10., hétfő

CSAK CSINÁLTAM, CSAK CSINÁLTAM… ÉS ILYEN SZÉP LETT!

LITERA / NETNAPLÓ
Szerző: KARÁCSONY KRISZTINA
2020.02.01.


Hétfő. Újabb óra. Elsősök. Kicsik még, lelkesek, felszabadultak, de még keveset tudnak. Haladunk lassan, néha nagyon lassan. Megölelnek, mosolyognak, örülnek. „Végre itt vagy! Miért nem jössz minden nap?”

Tél van, a télről rajzolunk, de hó egy szál se, pedig úgy szemléletesebb lenne, meg tudnák figyelni. Mindegy, így is menni fog, láttak már igazi telet hóval. Biztosan hóembert is, persze lehet, hogy nem építettek még soha, de ez sem baj, majd most megbeszéljük közösen. Kezdjük is el. Jöhet a mese.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki alig várta, hogy leessen az első hó. Szerette a telet, a nyugodt tájat, a hóesést, a csendet. És persze szeretett hóembert építeni. El is határozta, hogy épít egyet, olyat, ami nagyobb és szebb lesz, mint valaha. Hogy mindenki a csodájára járjon. Na de most rajzoljunk, építsük meg a mi saját hóemberünket.

– Hány gömbből áll egy hóember?

– Három.

A feje a legkisebb, a közepe nagyobb, a talpa a legnagyobb. A gyerekek koncentrálnak nagyon, rajzolják a köröket egymásra. Nagy kör, kisebb kör, még kisebb. De nem sikerül, nem megy, nem szép, ferde lett, olyan, mint egy tojás. De ez nem baj, nem kell, hogy tökéletes legyen, hiszen most tanuljuk, hogyan is kell ezt, gyakorlunk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése