2020. február 10., hétfő

HOVÁ REPÜLSZ, SZUNO MADÁR?

LITERA / NETNAPLÓ
Szerző: VOZÁR ILONA
2020.02.04.


Eszembe jut Exupéry Kis hercege: hiába mondjuk, hogy milyen csodálatos kis házat láttunk, piros tetővel, az ablakokban muskátlival, előtte rózsákkal – azt kell mondani, hogy milliókat érő az ingatlan és így biztos az elismerés. A Szunoról most mégsem a számadatokat, az eladásokat, a bevételeket, vagy az üzleti terveket fogom ismertetni, annak máshol a helye!

A Szunot mihez tudnám hasonlítani? Talán a perpetuum mobilehoz – örökmozgó, melyet miután beindítottunk, örökké mozgásban, változásban van. Nem veszi el környezetéből az energiát, sokkal inkább adja, megsokszorozza, miközben saját energiája is szinten marad, sőt erősödik, egyre nagyobb és nagyobb lesz. Elhagyja induló „gyerekbetegségeit”, lassan megállja minden szinten a helyét. Kinőtte magát, saját branddé alakult. Tudjuk, ha azt mondjuk, Szuno, igenis csupa pozitív dolog jut az emberek eszébe. Ha hozzánk kapcsolnak elvárásokat, mindig élményként tudják megélni, mert a változások mellett is hűek maradtunk ahhoz, ahonnan indultunk: a gyerekek rajzaiból csodálatos mintákat hímzünk, festünk, s különböző termékeket készítünk ezek felhasználásával.

Akik nem ismernek minket, az Igazgyöngy Alapítványt, akik csak a termékekkel találkoznak, azok is szeretettel fogadják termékeinket, mert sikerül átvinni olyan üzenetet, amit szavakkal megfogalmazni talán nem is lehet, de gyerekeink rajzaival mégis kifejezzük a sokszor kimondhatatlant is. A bájosság, a kedvesség, a gyermeki lélek, a szeretet, ami a gyerekrajzokból árad, mindenkit megérint!

Az igazi perpetuum mobile természetesen maga az ember, az emberi lélek, ami újabb és újabb ötletekkel állandóan továbblendíti a dolgokat. A Szunot azok tartják mozgásban, akik benne dolgoznak: a hímző és festő asszonyok, a varrónők, az asztalos műhelyben dolgozó férfiak, a tervezőnk, a segítők, az ötletelők, a tanárok, a gyerekek és még sorolhatnám… A Szuno: MUNKA és SZERETET, csupa nagybetűvel.

Munka, s mint minden munka, néha nagyon nehéz. Sok, embert próbáló, ugyanakkor izgalmas, változatos, csodálatos. Nekem talán a legszebb része jutott: hozzám a kész termékek kerülnek. A hétnek legszebb napja, mikor a varrónőktől bejön a kis csomag, a legújabb neszesszerekkel vagy táskákkal, azzal, amivel… A színek, a minták, a hímzés. Keresem a legszebbet, s mutatnám szinte rögtön országnak, világnak: nézzétek, milyen szépek. Persze nekem mind szép, mindet szeretem, és mindig épp az a leg-leg, mellyel pont akkor kell foglalkoznom. Minden, minden átmegy a kezem alatt, amit én nem látok, az talán nem is létezik a Szunoban.

Munka: jön a válogatás, raktározás - ami mindig gond, a fotózás (hogy mennyi mindent tanultunk meg), a képszerkesztés – időt igénylő, „babrás” dolog, - a termékleírás. Majd feltöltés a webshopba: ITT és egy kis marketing hozzá: ITT...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése