2020. március 23., hétfő

MÉSZÁROS HÁTSZELE KÜLFÖLDÖN HÁTRÁNY - BESZÉLGETÉS LAKI MIHÁLY EMERITUS KUTATÓVAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: FÓTI TAMÁS
2020.03.20.


Laki Mihály a Fidesz közeli vállalatbirodalomról végzett kutatásait a közelmúltban hosszú tanulmányban összegezte.* A NER gazdaság- és társadalompolitikájának két kulcseleme a kliensgazdaság kialakítása és olyan gazdasági szereplők helyzetbe hozása, akik nagybefektetőként az orbáni célok elérését segíthetik. Mészáros Lőrinc vállalatbirodalma többszörös rejtély: átláthatatlanok a célok, a növekedés motivációi, és a vállalatirányítás is különbözik a szokásostól. Bonyolítja a képet, hogy a Fidesz közeli cégek gyakran kényszerülnek nem éppen haszonorientált lépésekre, amelyekkel politikai megbízást teljesítenek. A politikai hátszél kedvez a terjeszkedésnek, ugyanakkor a transzparencia hiánya akadályozza a külföldi tőzsdei megjelenést. A kliensgazdaságra pedig jó példa volt a dohány-kiskereskedelem átszabása.

A közelebbről vizsgált Mészáros-vállalatcsoportnál új irányítási és tulajdoni formákat alkalmaztak: egymást is tulajdonló magántőkealapokba helyezték el a vagyont. Miért?

– A nemzetközi gyakorlatban nem ismeretlen ez a szerkezet, de a hazai történet valamelyest különbözik ezektől, mert kiterjedtebb, mélyebb – ám nem lehet azt mondani, hogy ez magyar jelenség volna. A Mészáros-birodalom tulajdonosi formája átalakításának az egyik magyarázata, hogy így nem nagyon látszik, ki a tulajdonos és mennyire folyik bele a döntéshozatalba. Kutatásomnak egyik kudarca, hogy nem tudtam kideríteni, mi zajlik a birodalmon belül, rejtve maradnak a döntéshozók, a döntés-előkészítők. Az önmagában plauzibilis, hogy Mészáros és a családtagok a különféle felügyelőbizottságokon át jelen vannak, de ez nem magyarázza meg a most már több száz cégből álló konglomerátum működését. Ha Mészáros vagy egy általa uralt alap megvásárol egy gyárat, nem derül ki, mi a sikermutató, mi történik ott, ki a főnök, mire kapja a prémiumot a vezetés...

A tőzsdei megjelenésnél szempont lehetett, hogy szükség esetén gyorsan, kényelmesen, feltűnés nélkül pénzhez jussanak a részvényeladásból?

– Nyilván ez is belejátszik. A tanulmányomban megpróbálom összehasonlítani más, tipikusabb magyar céggel, ahol van egy holding, azt egy erős ember irányítja, van profitcenter, oda bemegy a pénz, újraosztják – ám ezt a „centert” a Mészáros-birodalomban nem találom. A tőzsdére vitelnél nagyon sikeres buborékot csináltak. Akik Mészáros-részvényeket vásároltak, rövid idő alatt hihetetlen haszonra tehettek szert, hiszen az árfolyam sokszorosára nőtt. Aki ebben az üzletben benne volt, és hát a fő business-ember maga Mészáros, az nagyot kaszált. A tőzsdére vitt Mészáros-féle részvények között volt a világ akkor egyik legprofitábilisabb részvénye. Fergeteges, gyors növekedés volt, aki értesült arról, hogy Mészáros valamelyik cége részvényt bocsát ki, az tudhatta, hogy nem járhat rosszul. Ez egy önpörgető folyamat volt 2017–2018-ban, és aki időben szállt ki, az hihetetlen nyereséget söpört be. A Mészáros körüli vagyonnövekedések, a magántőkealapok által piacra dobott részvények ára elképesztő mértékben nőtt, volt olyan részvény, amely néhány hónap alatt 5-ről 340 forintra drágult. Összehasonlításképpen mellé tettem az OTP részvényét, amelynél szintén volt nyereség, de hát messze nem ilyen mértékben.

A tanulmányában hivatkozik az úgynevezett befolyásindikátorra, amelyen Mészáros előkelő helyen áll. Ahhoz képest, hogy sokan strómannak tartják, nincs itt ellentmondás?

– Azért használtam ezt a befolyásindikátort, mert kiderül, hogy ezek a Fidesz közeli vállalkozók mellesleg különféle társadalmi és szakmai szervezetekben, önkormányzatoknál funkciókat töltenek be. Azt nem tudom, hogy a vállalkozásnak ebből milyen haszna van, de mindenesetre az látszik, hogy aki Fidesz közeli vállalkozó, az gyakran társadalmi funkciót is betölt. Ez nem erős állítás, ez csak megfigyelés. Arról tudósít, hogy a Mészáros-csoport tagjai másfajta logika szerint működnek, mint egy megszokott magyar nagyvállalkozás. Erre utal az is, hogy a portfolió egészen sajátos, „mindenevő”. Némi túlzással szinte mindent megvesz, a csavartól az atomreaktorig. A magyar átlagos nagyvállalkozó sokkal óvatosabb, szeret olyan dolgokkal foglalkozni, ahol a mérnöki vagy a helyi tudás egy bizonyos portfolióra vagy termékszerkezetre vonatkozik. Itt azt látom, a Mészáros-csoport, egyik vagy másik magántőkealap megveszi a turisztikai beruházást, a szállodát, a sportruházatot, ami a keze ügyébe kerül, és azt aztán vagy megtartja, vagy adja tovább. Ettől egy hagyományosabb magyar nagyvállalkozó fél, mert nem tudja, hogy ott a tudása mennyire hasznosítható...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.